- Már azt hittem, hogy nem is jössz. - mondta durcásan Sam, mikor beengedett.

- Ne haragudj, sok dolgom volt.

- Valóban, milyen volt a munka? - kérdezte mosolyogva, ezzel ismét eszembe idézve a történteket és egy mély morgást idézve elő. Sam döbbenten állt előttem, nem tudta eldönteni, hogy most féljen vagy sem. - Oookééé, mi történt? - kérdezte végül bizonytalanul.

-Az a pöcs, - mondtam miközben leültem az ágyára. - kurvának nézett. - morogtam még egyet.

- Várj, mi?

- Jól hallottad.

- De, hisz ő egy pap. - hitetlenkedett.

- Ja, egy pap, aki kihasználja a női hívőket és megdugja őket. - biccentettem.

- Picsába. - mondta ledöbbenve, majd mellém ült az ágyban. - Ne haragudj, nem tudtam.

- Nem haragszom, vagyis ...

Reggel a megbeszéltek alapján találkoztam a település határánál Lilyvel és nővérével Anna-val. Anna vezette a lovaskocsit Lily pedig mellette ült a bakon. Én hátul a szállított árú mellet kaptam helyet. Mindkét lány elég csendes volt az út elején így igyekeztem valamivel beszélgetésre buzdítani őket.

- Szóval, lányok. Mit szállítotok? - kérdeztem végül egy órás hallgatás után.

- Húzd fel a ponyvát és meglátod, hogy mi van alatta. - válaszolta Anna rám sem nézve. Mivel több választ egyikőjüktől sem kaptam, így felhajtottam az árut fedő ponyvát, hogy lássam az mit takar.

- Íjak és nyilak? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Igen. Tudod, mi Anna-val készítjük ezeket és bátran állíthatom, hogy kevés olyan ...

Még gyerek voltam amikor árva lettem. A szüleim… a szüleim meghaltak az öcsémmel együtt. A haláluk után egy család örökbefogadott, de sosem éreztem magam ott otthon. Ha nincsenek a mostoha testvéreim valószínűleg már rég leléptem volna. Korábban, mint most húsz évesen. És hogy most miért megyek el? Mert nem bírom tovább. Nem bírom, hogy folyton befolyásolni akarják az életem. Már, amikor ide költöztem eldőlt, hogy a mostohatestvérem felesége leszek. Kedveltem őt, sőt szerettem Piert. Szerettem, mint egy testvért, de ennél többet nem éreztem iránta. A dolgokat még tovább tetézte a tény, hogy a másik mostohatestvérem, akit örökbefogadásom után 3 évvel fogadott örökbe a család, szerelmes volt Pierbe és Pier is viszont ...

- Szívem, mit csinálsz a hétvégén? - kérdeztem miközben pár ruhámat és egyéb dolgokat belepakoltam egy hátizsákba.

- Sarah ma este jön meg. Egy kis nyugis lányos hétvégét terveztünk. - mondta, miközben végig engem bámult. Majd hirtelen mögém lépett míg én a ruhákat hajtogattam és átölelt - Tudod, maradhatnál is a hétvégén és akkor sokkal izgalmasabb programot is ki tudnék találni. - suttogta a fülembe.

- Oh, abban biztos vagyok. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam. - Viszont bármennyire is szeretnék veled lenni a hétvégén, sajnos más teendőm akadt.

- Még mindig nem mondod el, hogy hová mész?

- Nem, mert ez nem olyan, aminek örülnél. Én magam sem örülök neki, de kénytelen vagyok elmenni.

- Ha visszajössz ...

Másnap dél volt mire haza értem. Első utam Kate lakására vezetett, ami üres volt. Mikor alaposabban körbe néztem rájöttem, hogy napok óta nem járt itt senki, így gyorsan átöltöztem és a rendőrség épületéhez hajtottam. Az épület enyhén kihaltnak tűnt, mintha épp senki nem követett volna el semmit a városban. Az első ember, akit találtam sajnálatomra Kate volt főnöke volt, aki kifejezetten gyűlöli a „szörnyetegeket” és megszállottan biztos benne, hogy én az vagyok.

- Elnézést Uram. Kate-et keresem, nem látta valahol?

- Te meg mégis mit csinálsz itt? - kérdezte dühösen.

- Most mondtam, hogy Kate-et keresem. - közöltem vele nemes egyszerűséggel.

- Neked aztán var bőr a képeden! - üvöltötte, majd fegyvert fogott ...

-Hali idegen. -lépett be mosolyogva Petra a műhely ajtaján és boldogan jött oda hozzám, hogy megöleljen.

-Szia, hugi. Biztos jó ötlet ez? -kérdeztem miközben felemeltem mindkét kezem, hogy mutassam nyakig olajos vagyok, majd végig mutattam a nem kevésbé olajos ruhámon is.

-Meg akarlak ölelni. -méltatlankodott Petra szomorúan.

-Én is téged, de szerintem várd meg míg végzek és kimosakszom, meg átöltözöm.

-Rendben. -mondta végül beletörődve. -És mond csak, hogy hogy ma itt vagy? Már átkutattam érted a fél várost mire szóltak, hogy itt keresselek.

-Akik itt lettek volna azok vagy lebetegedtek, vagy halaszthatatlan dolguk akadt, úgyhogy vállaltam, hogy én helyettesítem őket. Meg amúgy is szeretek itt lenni. Ez volt az első hely, ...

-Mi a helyzet oda haza? -kérdezte csendesen Nika, miközben mellém sétált és nekitámaszkodott az asztalomnak, ahol a hegynyi iratok eltüntetésén fáradoztam.

-Semmi különös. -néztem fel rá.

-Oh, ugyan már. Hé, én vagyok az, Nika. Az egyik legjobb barátod, eddig mindig megosztottad velem, ha valami bántott vagy ha épp jó dolog történt veled. Ne most állj neki magányos farkast játszani. Vagy most, hogy Kate-el ilyen jól megvagytok, mi már nem is számítunk? -nézett le rám szomorúan.

-Ne haragudj, nem állt szándékomban bunkónak lenni. -néztem rá bocsánat kérően. -Sarah kezd enyhülni irányomban. -mondtam végül elgondolkodva.

-Na? Már nem akar golyót ereszteni beléd?

-Nem. Lehet, hogy kezdi elfogadni, hogy együtt vagyunk ...

Halihó, Kedves Olvasóm!

Nagyon örülök, hogy még itt vagy, vagy ha esetleg nem olyan rég csatlakoztál akkor annak, hogy üdvözölhetlek téged itt.

Mint láthatod, hosszú kihagyás után végre megint történt valami a blog és a sztorik életében. Igen, megint írok.

De az igazság az, hogy ezzel a fejezettel voltam nagyon elakadva és ez tartotta vissza az egész sztorit. A következő fejezetek melyeket, kéthetente-havonta (Ezt pontosan még nem tudom, de magamat ismerve a meglévő részeket szeretném úgyis minél előbb közölni, így kéthetente fog ez megtörténni, hacsak nem jön közbe valami.) kirakok már egy ideje meg vannak írva és csak arra várnak, hogy te elolvasd.

Előre jelezve a Bestiák sorozatomat fogom folytatni egyenlőre, mert csak ...