LEHETŐSÉGEK

Nem sokkal kilenc előtt értem a bárhoz, bent már nyüzsögtek az emberek. Egyenesen a bárpult felé vettem az irányt. Látni akartam Katát, látni és érezni. Boldog voltam, kellemes és laza estének gondoltam a mait. Ám tévednem kellett mert amikor elég közel kerültem a pulthoz megláttam, hogy Kata éppen Andrással beszélget. Kata és András nem láttak engem csak Liza vett észre, de amint meglátott lehervadt a szokásos mosoly az arcáról. Ugyanis hamar felmérte a helyzetet. András túl közel ült Katához és beszélgetés közben Kata kezére tette a sajátját, fittyet hányva rá, hogy Kata már velem van és én nem tolerálom az ilyes fajta közeledést. Lassan elindultam feléjük és igyekeztem lenyugodni. Nem akartam veszekedést rendezni. De ha hagyom, hogy András ezt tegye akkor az emberek azt fogják hinni, hogy én bárkinek hagyom, hogy a csajommal kikezdjen. Még ha ez Katának nem is tűnt így. Láttam ahogy Liza odafordul Katához és mond neki valamit, mire ő azonnal rám nézett és elmosolyodott. Mikor végre odaértem hozzájuk, keményen András vállára tettem a jobb kezem, majd előre hajoltam és megcsókoltam Katát, aki azonnal reagált és visszacsókolt.

-Szia, kicsim. -köszöntem végül mikor elszakadtam tőle. -Már hiányoztál.

-Meghiszem azt. -mosolygott rám, de a szeme kutató volt. Érezte, hogy valami nem tetszik nekem, de nem jött rá, hogy mi.

-Neked is szia Liza, mi a helyzet? -kérdeztem egy barátságos mosoly kíséretében.

-Semmi különös. Mond csak, akkor ez már hivatalos? Mármint, hogy ti ketten együtt vagytok? -kérdezte majd Katára nézett aztán ismét rám.

-Igen. -válaszoltuk egyszerre Katával, mire összemosolyogtunk.

-Szóval, ha azt látod, hogy valami disznó megpróbál túl közel kerülni a szerelmemhez, lennél szíves szólni valakinek, hogy dobja ki a bárból. Nem szívesen lennék én az a személy, aki találkozna vele. És nem szívesen magyaráznám el neki a szabályokat. -mosolyogtam Lizára közben pedig erősebben szorítottam András vállát.

-Mondani akarsz valamit? -kérdezte a szorításomból kibújva. Felállt és szembe fordult velem.

-Igen, mondani. A következő alkalommal kérdés és kertelés nélkül váglak pofon. Remélem ez elég tiszta és világos a te felfogásodnak. Nem szeretem, ha ilyen disznók, mint te taperolják a kedvesemet.

-És mi van, ha továbbra is taperolom. És leszarom, hogy te mit akarsz. Mi van, ha meg akarom mutatni Katának, hogy jobb választás is van itt, mint te. -mosolygott rám gunyorosan.

-Hogy Kata kivel akar lenni azt majd ő eldönti. Nem kell neki hozzá a te ízlésed, hogy segíts ebben neki. -mosolyogtam rá majd a lányok felé fordultam. -Kérhetnék egy üveg vizet lányok?

-Persze. -mosolygott rám Liza és már indult is a hűtő felé. Kata pedig folyamatosan minket figyelt Andrással. Nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, de biztos voltam benne, hogy ő sem az enyémről.

-Kedvesem. Írd az én számlámra. Meghívom még erre a vízre a mi kedves kis szolgánkat. -mosolygott önelégülten András Lizára. Én pedig igyekeztem minden erőmet és érvemet bevetni, hogy miért ne vágjam pofon ott helyben. Végül mosolyogva ránéztem.

-Köszönöm, ha úgy adódik majd én is visszahívlak. -mondtam miközben elvettem a vizet a rémült Liza kezéből. -De most tégy nekem és magadnak egy szívességet és takarodj innen.

-Miért zavar a jelenlétem. Tudom, hogy nem lehet könnyű alsóbbrendűként mászkálni ebben a társaságban.

Az egyetlen ok amiért nem húztam be neki egyet az az volt, hogy mikor mozdultam volna egy erős férfikar ölelt át

-Nicsak, egy Angyal. -hangzott a karhoz tartozó mély morózus hang. Én pedig szorosan hozzá bújtam a hang és kar tulajdonosához.

-Istenem, te itt. Mégis mit csinálsz te itt? -kérdeztem hatalmas mosollyal az arcomon miközben belenéztem a férfi arcába. A szemem sarkából még láttam ahogy András gyorsan elsiet, de már nem törődtem vele. Semmilyen sértés nem ért fel ahhoz, hogy elvonja a figyelmemet erről a férfiról.

-Nos gondoltam meglátogatom az én bukott Angyalomat, hiszen a madarak azt csiripelték, hogy párt találtál. És kíváncsi voltam, hogy ki az az asszony, aki végül elrabolta a szíved. -mosolygott rám majd adott egy puszit a homlokomra.

Az ölelésében újra gyereknek éreztem magam. A férfit Tim-nek hívták. Magasabb és izmosabb volt Attilánál, pedig őt is szinte lehetetlen túlszárnyalni. Mindig mosoly ült az arcán melyet dús szakáll fedett. Szeme komoly mégis pajkos volt, és bölcsességet árasztott. Ő volt Nick főnöke. Csak egyszer láttam harcolni, de már akkor rájöttem, hogy a melegszívű, barátságos nagyapó simán elver bárkit, aki az útjába kerül. Nem igazán vett részt a közösségi életben ugyanis kertészkedéssel foglalkozott. De időnként megjelent, hogy néhány dolgot megbeszéljen a Főnökkel.

-A Főnökhöz jöttél? -kérdeztem mosolyogva mikor elengedett és az egyik bárszékre telepedett, hogy a kikért kávéját elfogyassza.

-Nem. Mondtam, hogy hozzád jöttem. -nézet végül rám komolyan. -Beszélni akartam veled néhány dologról. Ő lenne a kedvesed? -nézet kérdőn Kata felé, aki idő közben visszatért a vendégek kiszolgálásához.

-Igen. Ő. -néztem én is Katára. Megérezte, hogy figyeljük így felén fordult és ránk mosolygott. -Szeretem őt. -néztem rá Timre. -A világon mindennél. Bármit megtennék érte.

-Meddig terjed ez a bármit? -kérdezte.

-Miért?

-Mert lenne egy munkám számodra, de akkor arra az időre el kellene felejtened, hogy ki vagy és kit szolgálsz. Csak nekem dolgoznál, csak az én parancsaimat követnéd. Nem te lennél, csak az én egyik emberem. Aki mindent meg tesz nekem. Cserébe a teljes támogatásomat élvezhetnéd a tanácsnál. -mondta majd ismét belekortyolt a kávéjába.

-Mennyi idő?

-Néhány hét, max egy hónap.

-Mikor?

-Akár már holnaptól. Ha benne vagy.

-Rendben. -válaszoltam csendesen. -Legyen jövőhét. És maximum három hét. Több időm nincs. -néztem rá határozottan.

-Rendben, akkor ezt megbeszéltük. -azzal a kezét nyújtotta felém. Vele kezet rázni olyan érzés volt, mintha az ördöggel fognál kezet egy nagy mackó képében. Tudtam, hogy az, amire most igent mondtam nagyon, de nagyon rosszul is elsülhet. De nem volt más választásom. Kellet ennek az embernek a támogatása. És máskülönben nem tudtam volna megszerezni, így élni kellett minden lehetőséggel, ami csak adódott.

-Majd én beszélek Andreával. -mosolygott rám azzal felállt és elindult az irodák felé. Én pedig elindultam a munkámat végezni.

¤¤¤

Ahogy kiléptem az utcára az éjszaka hűvöse végigsimított a testemen és enyhén beleborzongtam. Néhány alak lézengett csak az utcákon így nem volt sok dolgunk. Mégis olyan érzésem volt, mintha az egész város várna valamire, valamire, ami már készülőben volt és talán pont az én előbbi döntésem lesz a mozgató rugója. Ez a péntek este tele volt várakozással és feszültséggel, mint a vihar előtti csend.

¤¤¤

Kata aznap este nálam aludt, még nem mondtam neki semmit. Nem akartam, hogy ezzel az információval feküdjünk le aludni. Inkább reggelre halasztottam a beszélgetést. Mégis automatikusan érezte ő is, hogy valami történik, ugyanis szeretkezés után szorosan hozzám bújt és egész éjjel a karjaimba aludt. Hajnalban felébredtem a telefonom rezgésére. Andrea üzenetet küldött melynek szövege így szólt.

„A hétvégén nem kell dolgozni jönnötök.
Beszélj meg vele mindent, amit kell.
És épségben gyere vissza dolgozni.”

Nem tudtam már vissza aludni így inkább kimásztam az ágyból és a nappaliba mentem. Felkapcsoltam a kis olvasó lámpámat az ablaknál kialakított olvasó kuckómnál és előkerestem egy régi kedvencemet. Belemerültem az olvasásba. Mindig is szerettem elvonulni a külvilágtól a saját gondjaimtól egy könyv segítségével és most is ezt használtam ki, hogy ne azon törjem a fejem „vajon mi lesz a dolgom”. Hogy teljesen kizárjam a világot előkerestem a régi mp3-lejátszómat és a fejhallgató kényelmesen elhelyezve a fülemen elindítottam a soron következő Slipknot számot.

¤¤¤

Itt talált rám Kata néhány órával később. Elmélyülten olvastam mikor egy bögre tea jelent meg a látószögemen belül. Ijedtemben ugrottam egyet, ezzel majdnem eldobva a könyvet is meg az mp3-mat is. De még volt annyi lélekjelenlétem, hogy ne csináljak magamból komplett bolondot. Gondosan elhelyeztem a könyvjelzőt a könyvben majd levettem a fejemről a fejhallgatót.

-Csatlakozhatom? -kérdezte miközben felém nyújtotta a bögrét. Így hát törökülésbe helyezkedtem, hogy ő is oda férjen. A falnak támaszkodva szembe helyezkedett el és a lábait az ölembe rakta. Ha már ott voltak akkor végig csókoltam őket.

-Szóval mi a helyzet? -kérdezte mikor végeztem. -És kérlek ne mond, hogy semmi mert látom, hogy igen is van valami. És jó lenne, ha azt is megmagyaráznád, ami a bárban Andrással történt.

-Hétvégén már nem kell dolgozni mennünk. -mondtam, figyelmen kívül hagyva az utolsó mondatát.

-Hogy hogy? Ne hidd, hogy nem örülök neki, de ez egy kicsit fura. Andrea nem mondta tegnap.

-Mert ma reggel írt. És azért mert én hétfőtől nem megyek dolgozni. Vagyis nem a bárban leszek.

-Ezt nem értem. Magyarázd el kérlek.

-Emlékszel a tegnap esti férfira?

-Aki megakadályozta, hogy behúzz egyet Andrásnak? Igen emlékszem rá. Furán reagáltál rá.

-Ő Nick főnöke. És igen, ő olyan nagypapás figura, mindig újra gyereknek érzem magam mellette. -mosolyogtam rá.

-Miről beszélgettetek? -kérdezte, mikor látta, hogy elvesztem az emlékeim között.

-Arról, hogy hétfőtől nála dolgozom néhány hétig.

-Szóval, nála dolgozol. -mondta lassan és megfontoltan, próbálva értelmezni a szavaim mögött rejtőző valóságot. -Értem. És ez azt jelenti, hogy...

-Azt jelenti, hogy valószínűleg ebben a néhány hétben nem fogsz látni. -néztem szomorúan a szemébe.

-Tehát, hétfőn elmész és hetekig nem látlak? -kérdezte, s közben meg emelte a jobb szemöldökét. -És nekem ebbe nincs beleszólásom?

-Sajnálom.

-Te sem őrülnél, ha hetekig nem látnál és nem engednéd, hogy ennyi időre eltűnjek. Én pedig hagyjam, hogy te simán lelépj?

-Más esetben nem mennék el. De most kénytelen vagyok neki dolgozni.

-Miért? -igyekezett nyugodt hangnemet megütni.

Belekortyoltam a teámba és csak azután válaszoltam neki.

-Mert mint említettem ő Nick főnöke.

-Igen említetted, de ez az is jelenti, hogy Andrea még mindig az ő főnöke is.

-Nem, Tim egy másik nagykutya, aki hajlandó támogatni Andreát. És azért segítek neki, mert a feltétlen támogatásáról biztosított.

-Ez mit jelent?

-Azt, hogy ha baj van ők mellettem állnak. És nekem szükségem van a támogatására. Szükségem lesz arra, hogy mellém álljon. -néztem határozottan a szemébe.

-Miért, miért van szükséged arra, hogy melléd álljon? Nem jut eszembe semmi, ami miatt kéne a támogatása, kivéve persze ha át akarod venni a vezetést a banda felett. Mert persze akkor szükséged lesz rá.

-Nem, semmi ilyesmiről nincs szó.

Egy ideig mindketten csendben maradtunk és a teánkat kortyolgattuk. Azon gondolkoztam vajon mi járhat most a fejében. Vajon mit gondolhat most rólam. Idő közben neki állt esni odakint az eső. Az ablakon először apró cseppek jelentek meg, majd mind nagyobbak és nagyobbak. Végül pedig már csak ezeknek a cseppeknek az útvesztőjén keresztül lehetett látni a világot. Lassan elfogyott a bögrém tartalma így elindultam tölteni még magamnak a kancsóból. Letettem a poharat az asztalra majd a kancsóért nyúltam. Aztán egy kéz végig simított a hátamon és előre kúszott a hasamhoz. Szorosan mögöttem állt és magához húzott, éreztem a pólók anyagán keresztül a hátamhoz feszülő melleit. Ő is lerakta a bögrét az asztalra az enyém mellé, így neki is töltöttem. Mikor végeztem a fülemhez hajolt és belesuttogott.

-Tehát úgy kell eltöltenünk ezt a két napot, hogy nem tudjuk mikor találkozunk újra. -mondta, majd bele harapott a fülembe. -Szóval mi lenne, ha kihasználnánk az alkalmat? -kérdezte, majd a másik kezét is előre csúsztatta be a pólóm alá és lassan fel a mellemig. Az egyik mellem a tenyerébe vette és masszírozni kezdte majd a másik kezével is benyúlt a pólóm alá és így már mindkét mellem egyszerre kényeztette. Egy sóhaj kíséretében a vállára döntöttem a fejem és élveztem a kényeztetést. Ő közben a nyakamat kezdte csókolgatni. Bele remegtem a csókjaiba és ez az ő figyelmét sem kerülte el. A jobb kezével elengedte a mellemet és a keze lefelé kezdett vándorolni, végigsimítva a hasfalamon majd a boxeren keresztül a szemérem dombomat kezdte simogatni. Készségesen nagyobb terpeszre nyitottam a lábam, hogy kényelmesen elférjen a keze. Majd óvatosan hatra nyúltam a bal kezemmel és egy csókra magamhoz húztam. Ő közben egy pillanatra sem hagyta abba a kényeztetésemet. Jobb kezét becsúsztatta a boxerem alá és úgy masszírozta a csiklómat, majd óvatosan belém tolta az egyik ujját.

Az asztalon feküdtem, lábaim között Kata hajába markoltam bele. Istenien használta a nyelvét, és nagyszerű érzéke volt ahhoz, hogy az utolsó pillanatban leálljon, ezzel még tovább szítva a feszültséget bennem. Annyira vágytam már a beteljesülésre, hogy könyörögtem neki a megváltásért.

-Kérlek, Kata. Nem bírom tovább. -nyögtem mikor megint nem engedte, hogy elérjem a csúcsot.

-Szeretnél végre elélvezni? -kérdezte lágyan.

-Igen. -nyögtem, mire ő teljesen belém tolta a nyelvét és úgy kezdett nyalni. Az orgazmus, mint a villámcsapás ért. Az egész testem remegett akár a kocsonya, és az elmém teljesen kikapcsolt. Azt hiszem elájultam, vagy elaludtam, mert az ágyban ébredtem Kata ölelésében. A hajammal játszott amikor magamhoz tértem.

-Volt már ilyen? -kérdezte halkan.

-Milyen? Hogy kidőlök az orgazmustól? Nem, még nem volt.

-Milyen volt?

-Azt hiszem erre mondják, hogy majd bele halsz.

Csendesen fel kuncogott majd megcsókolta a homlokom.

-Tudom, hogy nem a legmegfelelőbb időpont erre, de tényleg szeretném tudni, hogy mi volt az az egész a bárban Andrással. Még soha nem láttalak olyan féltékenynek. -nézett bűnbánóan a szemembe.

-Az a görény átlépett egy határt és nem engedhetem meg ezt sem neki sem másnak. Mivel a párom vagy így vannak határok, amiket senki sem léphet át. Ez szabály, a legrégebbi szabályok egyike. A másik nője- pasija tabu. Így nem tehetsz olyan mozdulatot vagy nem mehetsz olyan közel hozzá, amivel sérthetnéd ezt a szabályt. András mindkettőt megszegte. Ha hagyom neki, hogy kikezdjen veled, mindenki azt fogja képzelni, hogy az én nőm szabad préda, mert nem vigyázok rá. Más esetben orrba vágtam volna, és most is nagyon szerettem volna, de nem tettem.

-Miért?

-Mert valamilyen számomra fel nem fokható oknál fogva te kedveled őt. Hát ezért. De a következő alkalommal képen vágom. És ha az alatt az idő alatt próbálkozik amíg nem vagyok ott, valaki más fogja orrba vágni.

-Ki?

-Még nem tudom. De szerintem Attilát fogom megkérni, hogy bébiszitterkedjen feletted egy kicsit, amíg távol vagyok. -mosolyogtam rá, mire egy magadó fintor volt a válasza.

-Szóval jó lesz, ha én is távol tartom magam Andrástól?

-Nem foglak ilyenre kényszeríteni, és nem is kérnék tőled ilyet. De ha egy lépést hátrébb lépnél a társaságában, azzal boldoggá tennél. -néztem rá reménykedve.

-Ugye tudod, hogy leszbikus vagyok, nem próbálkozó heteró, vagy bi. Én száz százalékig csak a nőkre bukom, vagyis egy nőre jelen esetben. Tehát minden félelmed alaptalan vele szemben. Sosem foglak megcsalni egyetlen férfival sem. És nővel sem, ha már itt tartunk. -erre már nem válaszoltam csak komoly arccal néztem rá, így megadóan folytatta. -De rendben, igyekszem odafigyelni rá, hogy az emberek milyen közel állnak hozzám. Így jó?

-Igen, köszönöm. -néztem rá elégedetten.

-Ne köszönd, mert akkor ez azt jelenti, hogy én is ugyanezt várom el tőled. Nincs túltolt flörtölés a személyzettel és egyáltalán nincs flörtölés a vendégekkel. Megértetted? Ha flörtölni akarsz valakivel, itt vagyok én. -mondta határozottan.

-Igen asszonyom. -mondtam katonásan, majd rámosolyogtam. -A férfiaktól nem tiltasz el?

-Ugyan már előbb hagyod magad szarrá verni, mint hogy egy férfival gyere össze. -mosolygott rám. -Most pedig használjuk ki a maradék időnket, ami még megmarad. -nézet rám csábosan.