Ha...Ha...Hapci. - tüsszentem el magam, miközben a reggeli újságot olvasom a pultnál ülve. Kate akkorát ugrik ijedtében, hogy majdnem eldobja a bögréjét.

- Ez meg mi volt? - néz rám nagy szemekkel.

- Semmi. - felelem és hallom a saját hangomon, hogy olyan náthás. Majd ismét eltüsszentem magam. - Jaj, ezt nem hiszem el. Hol tartjuk a papírzsepiket? - kérdezem félhangosan és az életmentő tárgy keresésére indulok. Mögöttem Kate továbbra is érthetetlenül pislog rám.

- Ööö megfáztál? - próbálkozik mikor már jövök vissza és az orrfújást is befejeztem. - Szénanátha? Por allergia? Farkasszőr allergia?

- Nem, nem tudom. Az idejét sem tudom, hogy mikor tüsszentettem utoljára. - rázom a fejemet gondolkodva.

- Beteg leszel? - kérdezi enyhén oldalra döntött fejjel, próbálva megérteni, hogy most mi is történt.

- Lehetetlen, farkas vagyok. - mondom határozottan. Ezen kicsit elgondolkozik, végül biccent és ennyiben hagyja a dolgot.

¤¤¤

A hívás útközben ér minket. Egy tett helyszínére kell mennünk, így nem a kapitányság felé haladok, hanem a külváros felé veszem az irányt. Még én vezetek Kate felolvassa az üzenetet, hogy mit tudni az esetről. Egy cserkészcsapat talált egy tábort az erdő szélén. A tábor közelében pedig két holttestet, egy nő és egy férfi. Fura állattámadás végzett velük. Valószínűleg egy farkas végzett velük, úgyhogy most nem ember, hanem farkas vadászat lesz.

- Te szörcsögsz? - kérdezi Kate, ezzel teljesen kirántva a gondolataim közül.

- Mi? Nem. - felelem és próbálok visszaemlékezni, hogy mit csináltam. Bár gyanús, hogy igen, mert megint folyik az orrom.

- De igen, te taknyos vagy. - lepődik meg Kate. - Most mégis beteg vagy?

- Semmi bajom. - felelem, de azért elveszem a felém nyújtott papírzsepit.

- Oké, tegyünk úgy mintha ez teljesen hétköznapi lenne. - morogja Kate és az ablakon át a tájat kémleli.

- Mert az is, nem vagyok űrlény, néha én is megfázhatok. - mondom megnyugtató hangon, a jobb kezemmel elengedem a kormányt és Kate térdére teszem. Megenyhülve rám néz, majd fejcsóválva elmosolyodik.

- De ha baj van szólj légyszi. - kéri.

- Mindenképp. - bólintok.

¤¤¤

- Szóval mint írtam nektek egy csapat cserkész talált rá a táborra, és a két idősebb tag pedig a holtestekre. Az egyik itt van. - mutatja a helyet Alexandra.

Hatalmas erdő, ami rendben van tartva, így nagyszerű kempingező hely minden ide vágyódónak. A tábor egy apró tisztáson van, körben fából készült padok és egy tábortűz. Ettől pár méterre fekszik az enyhén megtépázott sátor. A sátortól véres nyomok vezetnek az erdő felé. Alig öt méterre egy fa mögött egy fiatal lány fekszik, a húszas évei elején járhatott. Tőle valamivel messzebb egy húsz méterre pedig egy vele közel egyidős srác fekszik. Mindkettőjük testét szétmarcangolták. Jelenleg nehéz lenne megmondani, hogy ezt valóban mi tette. Lehetett medve, farkas, vagy akár egy bestia is. A helyi rendőrség állattámadásként kezelik, de engedik, hogy mi is itt legyünk és nyomozzunk.

- Jól van. Az a dolgunk, hogy találjunk valami nyomot, ami biztossá teszi a vérfarkas támadást. Ha nem találunk akkor kénytelenek leszünk lemondani erről az esetről. Ugyanis a helyi erők nem szívesen látnak itt bennünket. -  Roze, járd körbe a helyet és keres szagmintákat, amin el tudunk indulni.

- Rendben. - válaszolom, majd elindulok az erdő belseje felé, mikor ismét rám tör a tüsszögés. Tényleg jó lenne, ha most már abba hagynám. Nincs is rosszabb egy náthás farkasnál, aki csak tompán érez szagokat. Még szerencse, hogy ezzel még nincs gondom. Átváltozás után körbesétálom a tetthelyet és szagokat keresek. A sátor környékén fogok egy használható illatfoszlányt. Elvisz a testekig, majd kicsit távolabb egy fa tövéhez, ott egy telefon, amit valaki összerágott, de pechére beletört az egyik foga. Egy halk vonyítással jelzem a többieknek, majd követem tovább a nyomot. Talán egy vagy két kilométert is meg teszek a szagot követve, aztán sok más illat is keveredik az általam követetthez. Mindegyik illat frissebb, mint az előző, így nem tudom megtalálni amelyik nekem kell. Bárcsak jobb nyomkövető lennék, de ebben a tekintetben, csak átlagos képességekkel rendelkezem, így kénytelen vagyok felhagyni a kereséssel és visszatérni a többiekhez.

- Találtál valamit? - kérdezi Kate mikor visszatérek hozzájuk immár felöltözve. A csapat tagjai - Benjamint kivéve - mind ott vannak a kempingasztal körül és beszélgetnek.

- Sajnos elvesztettem a nyomot. - vallom be szomorúan. - Mi a helyzet a foggal?

- Nos nem tűnik medve fognak, és a sima egyszerű farkasfogaknál azért valamivel nagyobb. Szóval szerintem ez egy bestia fog lesz. - feleli Sarah és közben az ujjai között forgatja a fog darabot.

- Persze ez még nem bizonyítja, hogy egy bestia támadta meg a párt, de kiindulásnak nem rossz. - állapítja meg Alexandra, majd elmegy megbeszélni a helyiekkel, hogy innentől kezdve miénk az ügy. Ők boldogan mondanak le róla. Semmi kedvük egy ilyen gyilkossági üggyel foglalkozni, mikor épp elég bajuk van az ember bűnelkövetőkkel.

Mire visszaérünk a kapitányságra már át is küldték a rendőrök az általuk gyűjtött anyagokat, a bizonyítékokat, fényképeket, valamint az áldozatok adatait. Benjamin beleássa magát a korábbi rendőrségi jelentésekbe, hátha talál még hasonló esetet. Mi pedig megosztjuk egymás között, hogy ki megy a hullaházba és ki keresi fel a családtagokat. Sarah és a fiuk megnyerték maguknak a családtagokat, úgyhogy mi Kate-el a hullaház felé vesszük az irányt, hátha megtudunk valami okosat.

Mr. Corpse, aki szerintem csak a poén kedvéért vette fel ezt a nevet egy enyhén őszülő, ötvenes férfi, a homlokán a ráncok kezdtek elmélyülni, orrán egy vastag szemüveg csücsült. Általános öltözéke a fehér köpenye volt, amely mindent eltakart.

- Szebb napokat. - köszönt nekünk mikor beléptünk. - Önök a hozzátartozók? - kérdezte enyhe komorsággal.

- Szép napot! - köszönt Kate - Nem, mi a rendőrségtől jöttünk. Mi nyomozunk a kettős gyilkosság ügyében.

- Kettős gyilkosság? - kérdezte értetlenül az orvos.

- Az állat támadás. - segítettem ki a férfit.

- Ááá, igen. Nos, ami azt illeti valóban inkább állat támadás volt sem, mint gyilkosság. Mindketten a túlzott vérveszteségbe és a sérülésekbe haltak bele. Semmi különöset nem tudok elmondani róluk. Széttépték őket. Az állat elfogyasztotta a májukat és a szívüket. Valamint több másik szervet is megsértett. Emellett rágások találhatóak a nyak tájékon, a koroknál és a lábakon. Feltételezhetően megpróbáltak védekezni.

- Ön szerint ez milyen állat lehetett? - kérdezte Kate a testeket tanulmányozva.

- Szerintem egy éhes farkas. Megnéztem a fogat, amit küldtek. Nos a ragadozó állatok fogára hasonlít, viszont annál nagyobb. Nem igazán tudtam beazonosítani. - mondta az orvos és felénk nyújtotta a bezacskózott fogat. - Elviszik? - kérdezte.

- Igen. - vágtam rá. Ha ő nem tudja megállapítani, hogy mihez tartozik ez a fog, akkor én tudok valakit, aki igen. - Lenne olyan kedve és elküldené email-ben, amit nekünk elmondott?

- Persze. - biccentett az orvos, mi pedig már ott sem voltunk.

Délután ötkor találkoztunk a többiekkel az irodában. Beszéltek a családtagokkal. Valóban egy pár volt a két áldozat és kempingezni indultak a hétvégén. Jó emberek voltak, környezetvédők, senki nem akart nekik ártani. Úgyhogy ezzel nem jutottunk előrébb. A hullaházas eredmények sem vezettek előrébb.

- Jól van srácok, lassan kezdem azt hinni, hogy ez tényleg csak egy állat támadás. Lassan kifogyunk az ötletekből. - vakarta meg a tarkóját Alexandra. - A fogról tudtunk meg valamit?

- A hullaházban nem, de tudok valakit, aki bevizsgálja nekem és pontosan meg tudja mondani, hogy ez vérfarkas fog vagy sem. - tájékoztattam.

- Rendben. Vidd el neki. Mikorra lesz eredmény?

- Szerintem már holnapra meglesz.

- Rendben, az még pont időben van. Hazafele dobd be neki. Kate és Sarah kísérjenek el. Nem akarom, hogy bármi kellemetlenség érjen. - adta ki a parancsot.

A bébicsőszködésnek annyira nem örültem, ez nem olyan hely, ahova elvinném a lányokat, de nem volt jó kibúvóm, így a lányokat is vittem magammal. Munka után fogtam a lányokat és elindultunk Niobé irodája felé. Még sosem jártam az irodájánál viszont tudtam, hogy hol kell keresni. Egy nagy irodaház volt a belvárosban, kicsit sem hivalkodó környezetben. Az irodaház aljában volt található egy parkoló, oda álltunk be majd a lifttel felmentünk a tizenötödik emeletre. A liftből kilépve egy csili-vili recepció fogadott minket, onnan nyílott egy ajtó és egy folyosó a másik irányban. Az ajtón a Dr. Niobé volt olvasható. A recepció felett pedig, hogy Niobé és Társa iroda. A recepciós lány mintha másodállásban modell lenne. Hosszú szőke haj, vékony hosszú végtagok. Kedvesen mosolygott ránk, de látszott, hogy ez csak álca. Valójában nem akarja, hogy ott legyünk.

- Szép napot kívánok. Dr. Niobé-hez jöttem. - mosolyogtam rá a legcsábosabb mosolyommal.

- Van időpontja? - kérdezte és közben egy noteszt lapozgatott, mintha az időpontokat nézegetné, de közben tudta, hogy nem jelentkeztem be előre.

- Nincs megbeszélt időpontom, de higgye el fogadni fog.

- Azt kétlem. Ha nincs időpont nem mehet be hozzá.

- Akkor szeretnék időpontot kérni hozzá. - feleltem nyájasan.

- Rendben, jövő hét péntek délután négy óra. - válaszolta bele sem nézve a noteszbe ezúttal.

- Sajnos nekem mostanra kell az időpont. - mosolyogtam továbbra is rá.

- Ma már nem fogad ügyfeleket. - mondta bosszúsan a lány. - Kérem távozzanak.

- Még jó, hogy én nem egy ügyfél vagyok. - kacsintottam rá és elindultam Niobé ajtaja felé. A lány azonnal felpattant és egy ugrással köztem és az ajtó között termett, jobb kezében pedig egy pisztolyt szorongatott.

- Nem kérem még egyszer. Távozzanak! - szólított fel a lány.

- Tudod miért szar ötlet, amit most csinálsz? - kérdeztem a szőke lányt. - Ők itt a város legjobb nyomozói, én meg a Falka vezetője vagyok. Ezen kívül pedig előbb töröm el a nyakad, mint hogy komolyabb kárt okozhatnál bennem. Szóval állj el az utamból. - mordultam rá. A lány kicsit megszeppenve állt az ajtóban, de nem akadályozta meg, hogy belépjünk azon.

- Szia Niobé. - köszöntem a bent lévő nőnek. Niobé a negyvenes évei felé közeledett. Hosszú göndör vörös haja a vállain szétterültek, feszes kosztüm ruha fedte testét. Egy kiköpött Isla Fisher, aki közben az egyik legjelentősebb befektető volt a gyógyászati és gyógyszeriparban. Mindennel és mindenkivel kísérletezett. Egyik nap világmegváltó gyógyszereket dobott piacra, másik nap a világ legpusztítóbb járványait adta el a fekete piacon. Mindemellett mindenbe bele ért a keze.

- Rose, micsoda meglepetés. - nézett fel a monitora mögül. - És vendégeket is hoztál magaddal. A titkárnőm?

- Odakint ácsorog az ajtóban egy pisztollyal a kezében kicsit megszeppenve. - feleltem bocsánat kérően rámosolyogva.

- Értem. Akkor várj egy pillanatot. - mutatta felém a mutatóujját és a telefonért nyúlt.  - Mia drágám, nyugodtan menj haza ma korábban. És ha legközelebb meglátogat ez a hölgy nyugodtan engedd csak be őt is és a társait is. - adta ki a burkolt utasítást a lánynak. Így legalább biztos lehet benne a lány, hogy még holnap is lesz munkája. - Szóval kik a barátaid? - nézett rám Niobé és közben hellyel kínált minket.

- A párom Kate Olson és a nővére Sarah Olson. - mutattam be a lányokat neki. - Ő pedig nem más, mint Niobé Torres, a város egyik legbefolyásosabb nője. - mosolyogtam rá.

- Ugyan édes, te is a legbefolyásosabb nők közé tartozol a városban. - kacsintott rám - Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Miben lehetek a segítségetekre? Gondolom nem csak beköszönni jöttetek.

- Valóban nem. Hoztam neked valamit. - mondtam és közben felé nyújtottam a bezacskózott fogat. - Ezt a fogat egy tett helyszínén találtuk, feltételezhető, hogy a gyilkosé, de senki nem hajlandó kimondani, hogy ez egy bestia fog.

Niobé egy idei halk hümmögéssel forgatta a kezében a csomagot majd kijelentette, hogy ez szerinte is egy bestia fog, de azért néhány tesztet elvégez rajta. Holnapra pontosabb információkat tud adni róla.

Másnap reggel üzenet fogadott a telefonomon, Niobé írt, hogy menjek be hozzá reggel, de ezúttal egyedül. Úgyhogy bevittem Kate-et a rendőrségre majd tovább hajtottam az irodaház felé. Ezúttal Mia a recepciós nem akadályozott meg abban, hogy bemenjek, sőt még kedvesen ki is nyitotta nekem az ajtót.

- Jó reggelt Roze. - köszönt Niobé a székében ülve, majd felkelt és elindult egy hátsó ajtó irányába. - Gyere utánam. - kért. Az ajtó egy liftet rejtett. A lifttel lementünk egy alsóbb szintre. Hogy pontosan hova azt nem tudom, mert a liftben egy felfele és egy lefele mutató nyíl volt, sehol egy számláló.

- Hova megyünk? - kérdezem az arcát kémlelve.

- A laboromba. Megvizsgáltam a fogat és találtam pár dolgot. - kezdett bele, de aztán nem folytatta míg meg nem érkeztünk.

A lift ajtó mögött egy fehér folyosó terült el, a folyosó végén egyetlen ajtó nyílt. Bent pedig az említett labor foglalt helyet. A helyiségből két ajtó nyílott tovább, egyiken sem volt felirat, így nem derült ki számomra, hogy mi volt mögöttük. A laborban mindenféle eszközök foglaltak helyet, körben szekrények álltak, középen egy fém asztal rajta mindenféle papírok és egy laptop. Niobé az asztalhoz lépett és felém mutatta a fogat.

- Igazad volt, a fog valóban egy bestiáé volt. Közben ellenőriztem a hulláidat is, találtunk rajtuk némi DNS-t, amit sikerült összehasonlítani a fogon találtakkal. Akié a fog az tépte szét az áldozatokat.

- Meg sem kérdezem, hogyan sikerült megvizsgálni a hullákat.

- Ne tedd. De senki nem sérült meg közben.

- Köszönöm, Niobé. Ez nagy segítség számunkra. - háláltam meg hiszen még többet is tett, mint amit kértem.

- Valóban az. De van még valami. Találtam valami szennyeződést a fogazaton és az áldozatokon talált DNS-ben. Először nem tudtam hova tenni, de aztán összehasonlítottam az általam vizsgált elvadult bestiákéval. A minta hasonlított rá. Szóval azt mondanám, hogy a farkas, aki végzett ezekkel az emberekkel kezdi elveszíteni a józan eszét.

- Biztos vagy benne? - kérdezem, bár hihető, amit mond azért nem vagyok meggyőzve arról, hogy tényleg fel tudta ismerni ennek a jeleit. Főleg nem egy fogon.

- Bár csak kezdetleges a mintázat, de igen száz százalékban biztos vagyok abban, hogy a tettes hamarosan elfajzott lesz. - nézett határozottan a szemembe.

- Tehát semmi értelme a rendőrségnek keresni a tettest. Inkább egy elfogó csapat kéne. - gondolkodtam hangosan a lehetőségeket mérlegelve.

- Nem biztos. Adok neked egy mintát, kérd meg az IT-sodat, hogy keressen rá, hátha bent van a rendszerben a mintája valami miatt. Akkor megtalálhatjátok és talán még emberként elfoghatjátok.

- Igazad van. De semmi sem garantálja, hogy még ember.

- Valóban nem, de ha az... - kezdett bele aztán elhallgatott.

- Mit szeretnél? - néztem rá értetlenül.

- Szeretném megkapni. - felelte szinte suttogva, aztán egy kis hallgatás után felbátorodva folytatta - Szeretném megvizsgálni és tesztelni, még sosem vizsgáltam olyat, akinél kezdetleges csak a folyamat. Hátha tálálok valamit, ami előrébb visz a kutatásban. Kérlek! Ha megtalálod hozd el nekem. - nézet rám könyörgően.

- Nem tudom, hogy meg tudom-e oldani. - vallottam be neki. - De megpróbálom. Már ha sikerül elkapni. - egyeztem bele. Niobé arca felragyogott.

- Köszönöm Roze. - ölelt meg váratlanul.

- Hé... - adtam hangot meglepődésemnek. Niobé nem az az ember, aki csak úgy megöleli a másikat.

- Én hé. - nézett rám nagy szemekkel miközben hátrált egy lépést. Majd felemelte a karját és a homlokomra tette a tenyerét. - Lázas vagy. - jelentette kis és egy széket húzott elő az asztal alól. - Ülj le! - parancsolt rám és már le is nyomott a székre.

- Nem vagyok lázas. - jelentettem ki és már akartam is felállni, de olyan csúnyán nézett rám, hogy inkább ülve maradtam.

- Már tegnap is akartam kérdezni, de nem akartam kényes kérdéseket feltenni Kate előtt. De mi történik vele. Hallatszik a hangodon, hogy náthás vagy. Kicsit nehézkesen veszed a levegőt és most meg lázas vagy. - Foglalta össze az állapotomat. Majd előhúzott az egyik fiókból egy sztetoszkópot és még egy eszközt, amit nem ismertem fel. Aztán az ismeretlen eszközt fogta és először a homlokomhoz, majd a nyakamhoz érintette. - 38,5. - Jelentette ki aztán lerakta az eszközt, ami vélhetőleg egy lázmérő volt és felvette a sztetoszkópot és a mellkasomhoz, majd a hátamhoz érintette.

- Na mi az ítélet? - kérdeztem viccesen, de nem nagyon értékelte a jókedvemet.

- Az az ítéletem, hogy beteg vagy. Ami meglepő hiszen a farkas miatt nagyon kevés esetben tudsz megbetegedni. Történt valami szokatlan mostanában? - kérdezte csípőre tett kézzel.

- Hát lássuk csak, valamikor két hete körülbelül bedrogozott egy lány és majdnem levágta a fejem. Az mondjuk elég szokatlan volt. - gondolkodtam el a dolgon.

- Mennyi és milyen drogot használt? - vallatott tovább.

- Randi drog, úgy a megszokott dózis ötszöröse lehetett. Elég erős koktél volt ahhoz, hogy kiüssön egy napra és utána is elég komoly másnaposságot okozott.

- Hm, lehet ennek a következménye, de kétlem. Mióta vagy beteg?

- Tegnap óta tüsszögök, folyik az orrom. Az éjszaka nem sokat aludtam mert ha elfeküdtem köhögnöm kellett. És...

- És nem akartad megrémíteni Kate-et így inkább úgy teszel mintha nem létezne a probléma. - fejezte be helyettem Niobé.

- Hát igen. - vallottam be. - Azt hiszem kezdem tompábban érezni a szagokat. - tettem még hozzá.

Niobé hosszan felsóhajtott és egy szekrényben kezdett kotorászni. Elővett egy poharat, töltött bele vizet, valamint adott két tablettát, mindegyik más - más fajta volt. - Ezeket vedd be. Nem hiszem, hogy bármit is segítenének, tekintve, hogy neked a többszörös dózis kéne, de hátha hat. Az egyik lázcsillapító, a másik pedig a köhögésre van. Azt mondanám, mint orvos, hogy menj haza és aludd ki magad, meg igyál sok forró teát. De úgysem mész haza és pihened ki magadat, szóval döntsd hátra a fejed. Veszek tőled néhány mintát és megpróbálom kitalálni mi a bajod. - felelte és már készítette is elő az eszközöket. Még mielőtt eljöttem tőle a nyomozáshoz szükséges anyagokat odaadta, valamint a zsebembe dugott két doboz gyógyszert. Megfenyegetett, hogy hat óra múlva felhív, hogy megtudja, hogy vagyok és megmondja mennyit szedjek be a gyógyszerekből.

¤¤¤

A rendőrség előtt a parkolóban gyorsan átnéztem a jelentést, amit Niobé adott. Szerencsére nem írta le, hogy feltételezése szerint a bestia kezd átváltozni. Ez jó hír volt, mert nem állt szándékomban egyelőre közölni a többiekkel. Legalábbis addig nem amíg nem találjuk meg a gyilkost. És azt sem szerettem volna a csapat tudtára adni, hogy nem minden oké velem. Elég, hogy Kate gyanakszik, illetve Niobé tud róla. Ha Kate azt is megtudja, hogy már lázam is van és a szagokat is kezdem elveszíteni nem fogja hagyni, hogy dolgozzak és így nem fogja hagyni azt sem, hogy elkapjam a gyilkost, aki, ha Niobé-nek igaza van hamarosan egy gyilkológép lesz. És még nem tudom eldönteni, hogy örüljek vagy ne, hogy Niobé tudja, hogy most gyenge vagyok. Ráadásul még vizsgál is. Ez teheti persze jó szándékból is, de akár fel is használhatja ellenem. Ha elmondja a többi bandavezetőnek, simán hátba támadhatnak. Bár eddig nem úgy ismertem meg őket. De végül is mind egy-egy hatalmas bűnszövetkezetet vezetnek, tehát bármi kitelik tőlük.