SZÜRKE HÉTKÖZNAPOK 

-Szia -mosolygott rám a bárpult mögül mikor oda értem. -már azt hittem, hogy nem is jössz. -mondta, majd kihajolt és megcsókolt. A csók lágy volt és érzéki. Meg tudnám szokni, ezt minden percben is akár. Olyan érzést keltett bennem mintha otthon lennék. És ilyet már rég éreztem.

-Neked is szia. -mosolyogtam rá a csók után. -Hm, meg tudnám ezt szokni.

-Ja, ja csak nehogy elérzékenyülj itt nekünk. -jött Nick megjegyzése a hátam mögül.

-Csak féltékeny vagy. -mosolyogtam rá.

-Igaz is, engem sosem fog két ilyen gyönyörű nő egyszerre megcsókolni. -mélázott el. Mire Kata hangosan felkacagott.

Nick és én a pult előtti bárszékekre ültünk és könyökünkre támaszkodva hajoltunk előre. Mire Kata kérdőn nézett ránk.

-Mondjátok, a gengszter iskolában tanítják, hogy hogyan kell egyen ülni? -kérdezte mosolyogva. Mire összenéztünk Nickkel és megláttuk, hogy ugyanúgy ülünk. Nick csak megrántotta a vállát és annyit mondott, „Az én tanítványom”.

Kata nevetve rakott elénk egy egy poharat. -Tessék biztos urak az alkohol mentes sörük.

-Pszt. -korholta Nick -Rontod az imidzsünket.

-Érem, sajnálom. És mondjátok mit tehetek az imidzsetekért? -kérdezte.

-Keresünk valakit. -néztem Katára. -Hátha te láttad. Szóval nő, fekete hosszú haja van. Szeret fekete ruhát hordani valamilyen puccos inggel. Általában magassarkú van rajta. Így nincs meg?

-Nem, sajnálom. Még szűkítened kell a kört. Azt esetleg tudod, hogy mit szokott inni?

-Scotchot, Brandyt esetleg Whiskyt. Mint a nagyok.

-És nő?

-Igen, azt mondtam.

-Ne haragudj, így sem tudom.

-Hátha még tudok segíteni. Főnöknek hívatja magát. -mosolyogtam rá.

-Ááá, és parancsokat szokott osztogatni, valamint mindenki kitér az útjából ha lángol a feje és feláll a haja? -kérdezte teljes komolysággal.

-Igen, igen az lesz. -helyeselt Nick.

-Nem, sajnálom srácok, de nem láttam. -nézet ránk szomorúan.

-Már a pultosoknak sem vesszük semmi hasznát. -morgott Nick. -Régen mindent tudtak. Még azt is, hogy milyen az idő. Ma meg, már semmi sem érdekli őket. Nem néznek semerre, így nem is látnak.

-Az éjszaka folyamán esni fog az eső. -szolt még oda Kata, majd ment, hogy kiszolgálja a többi vendéget is.

Nick hitetlenkedve nézett utána. -Bolond ez a lány. -jegyezte meg. -Hisz hét ágra süt odakint a nap. Na menjünk keressük meg ezt a nőszemélyt. -azzal felhúztuk a maradék sörünk és már mentünk is tovább a tömegen át a hátsó részleg felé.

Idő közben meg találtuk Andreát, így elkérhettük tőle a heti beosztásunkat. Most mindketten kint voltunk, de külön lettünk beosztva. Ő a keleti oldalra ment én pedig a nyugatira. Két óránként kaptunk húsz perc szünetet. Addig valaki leváltott minket. Még egyszer visszamentem a pulthoz kértem egy búcsú puszit, aminek kétórás a hatása aztán kivonultam a helyemre. Szerettem kint lenni az utcákon. Már becsukott szemmel is simán eljutnék egyik helyről a másikra. Ismertem az összes rejtekhelyet, kis utcát, shortcut-ot. Ilyenkor volt időm gondolkodni, hogy mit tegyek. És most volt is min gondolkodni bőven, hiszen Kata rengeteg megoldatlan bonyodalmat hozott az életembe. De nem bántam. Szerettem őt. És talán, ha a héten nem veretem szét magam akkor le is feküdhetnénk végre egymással. Amikor csókolózunk, alig bírom visszafogni magam, hogy nehogy messzire menjek. Bár lehet, hogy ő nem bánná. De szeretném valahogy romantikussá tenni a dolgot. Mégis egy komoly vízválasztóról van szó. Vagy lehet, hogy csak nekem az. Mert szeretném, ha utána már teljesen az enyém lenne és hivatalosan is együtt lennénk.

Szerencsére ez a két óra gyorsan elment és nem történt semmi. Csak egy macsesszal futottam össze. Adtam neki az ilyen esetekre elrakott macskatápból, megsimiztem majd mentem tovább, ő is így tett miután belakmározta a finomságot. Egy idősebb férfi jött leváltani, ha jól emlékszem Péter, de ebben nem voltam biztos. Meg ígértem neki, hogy húsz perc és itt vagyok, majd elindultam vissza a bár felé.

A pulthoz érve nem láttam Katát. Így a másik pincért kérdeztem, hogy hol van. Ő elmondta, hogy az előbb ment ki Nickkel és még néhány másik sráccal a hátsó ajtón. Hirtelen jeges félelem fogott el. Tudtam, hogy Nick nem bántaná, de nem tudtam, hogy még kikkel van és nagyon feszélyezett ez a tudat. A hátsó ajtón kilépve nem láttam őket, így elindultam ki az utcából. Az egyik sikátorban hangokat hallottam. És a hátsó lámpánál meg is láttam a csoportot. Kata állt középen a többiek pedig körbevették. Csendben az árnyékban közelebb mentem hozzájuk, hogy értsem, hogy mit mondanak, valamint baj esetén közbe tudjak avatkozni.

-Szóval, mi van közted és Roze között? -kérdezte Nick.

-Szerintem neked nem sok közöd van hozzá. -hangzott Kata határozott válasza.

-De, nagyon is van. Mond csak, lefeküdtetek már?

-Az előbb már mondtam, hogy nincs hozzá közöd.

-Szóval nem. Tudod, Roze egy igazi nőcsábász. Bárki, aki kicsit is csinos és elég értelmes az ő mércéjének azzal lefekszik. Veled még nem feküdt le, pedig lássuk be, bőven megfelelsz a mércéjének. Tudod ez nála azt jelenti, hogy komolyan gondol téged és amikor megfektet már nem akar több ellenállást a részedről. Teljesen a magáénak akar. Szóval a kérdés az, hogy te mit akarsz? Mert nem fogom hagyni, hogy játszadozz vele. Tudod, mióta ismer téged sokkal vidámabb, szinte újra él. Ez ő óta nem volt így. Nem hagyom, hogy te vagy bárki más visszalökje abba az állapotba.

-Miért érdekel téged, hogy mi van vele? Miért olyan fontos az neked? -kérdezte Kata.

-Mert fontos számomra, és mert mellette fogok állni, mindegy mi a helyzet, mindegy, hogy mit csináljon.

-Nekem is fontos. Én is látom a változás rajta, még ha nem is ismerem olyan rég óta, mint te. És eszem ágában sincs elengedni. Szeretném, ha az enyém lenne, de miatta haladok az ő tempójában. Úgy ahogy neki kényelmes. Ez egy kielégítő válasz volt? -kérdezte.

Még mielőtt Nick válaszolhatott volna nekiállt szakadni az eső. Kata pedig önelégült arccal nézet rá. Igaza volt, tényleg esni fog.

-Nos, ez eddig Kata-Nick 2:0. -jegyeztem meg és mosolyogva léptem ki a fényre. A srácok, akik Nickkel voltak enyhén meghajoltak majd bocsánatot kérve elsiettek a dolguk után, csak egy fiatal kölyök maradt velünk, Ákos.

-Fekete Angyal. -hűlt el teljesen a kis srác. Nagyszerű, még egy rajongó.

-Mióta állsz itt? -kérdezte Nick.

-Oh, nagyjából szerintem az eleje óta. Mégis mi volt ez? Mióta baszogatjuk egymást? -kérdeztem csalódottan.

-Ne haragudj, de tudnom kellet, hogy ő, hogy gondol rád. Tudom, hogy semmi közöm hozzá. De megesküdtem, hogy megvédelek.

-Nem kérek a védelmedből. Ne engem védj meg, hanem a számomra fontosakat.

-Úgy lesz. -ígérte.

-És most? Én is nézzek utána annak a csajnak, hm? -úgy legalább egálba lennénk.

-Kölyök, szeretném, ha most visszamennél a bárba. Rendben? Majd, ha itt végeztem megkereslek és együtt kimegyünk a terepre. Okés? -nézett Nick hirtelen a kölyökre.

-Igen uram. -válaszolt lelkesen a kölyök. Majd elsietett vissza a bár irányába. Mikor már kiért a sikátorból Nick újra rám nézett és védekezően maga elé emelte a kezeit. Mire én csak kérdőn néztem rá.

-Emlékszel arra, amit múltkor mondtam? Hogy még nem beszéltem a csaj tesójával. Azt hiszem itt az ideje végre beszélnem vele. -azzal elindult felém és alig egy méterre megállt. -Összejöttem a testvéreddel. -közölte.

Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondja. De pokoli késztetést éreztem, hogy meg üssem. És sajnos a késztetés győzött. Bevittem egy jobb egyenest, amitől hátra tántorodott, majd seggre ült a földön. Még csak meg sem próbált védekezni.

-Hogy tehetted? -kérdeztem még mindig lefagyva.

-Oké, oké tudom, hogy dühös vagy. Már korábban el kellet volna mondanom, de féltem. És addig mindenképp várni akartam míg össze nem jövünk, mert nem akartam, hogy azt hidd csak meg akarom dugni.

-Elég, nem akarom hallani. -közöltem vele feltartott kezekkel. Időközben ő is feltápászkodott a földről.

-Tudom, hogy most gyűlölsz, de szerelmes vagyok a testvéredbe. -a szemében pedig láttam, hogy komolyan beszél.

-Mond, mit mondok neki, ha valami történik veled? -kérdeztem. -Vagy egyáltalán. Mégis, hogy gondoltad ezt.

-Sajnálom, csak egyszerűen megtörtént. Egy másik bárban összefutottunk, kedves volt és aranyos. És dolgok történtek egymás után és...

-Mondtam, hogy fejezd be. Nem akarom hallani. Tarts meg egy bizonyos határt, kérlek. De tud, ha megbántod, ha valaha is szomorú lesz miattad, azonnal végzek veled. Megértetted?

-Igen, igen meg. De soha nem fogom bántani. Egyébként pedig nem tudja, hogy veled dolgozom. Nem mondtam neki. De mesélt rólad. Aggódik miattad. Mér egy éve is megvan, hogy utoljára beszéltetek.

-Hát remélem is. Ehhez pedig neked semmi közöd. -dörrentem rá. Tudtam, hogy igaza van. De nem bírtam beszélni vele. Nem bírtam elmondani neki, hogy az egész gyerekkorunk egy hazugságvolt.

Egy fiatal férfi futott felénk ezzel kirángatva engem a gondolataimból. Szinte már messziről kiabált, de mi nem értettük, hogy mit mond.

-Hol a fiú? -kérdezte a férfi.

-Milyen fiú? -néztem rá kérdőn.

-Ákos, hol van? A srácok szerint veletek jött ki. Merre van? -kérdezte idegesen.

-Nem olyan rég visszaküldtem a bárba, hogy ott várjon meg. Miért? -válaszolt neki Nick.

-Mert nincs a bárban. Az anyja telefonált a Főnöknek. Az kölyök apja megint leitta magát és most kölyköt keresi. Fegyvere van és használni is akarja.

Ez egyáltalán nem jelentett jót. Főleg, ha a kölyök nem ment vissza a bárba. Elővettem a Walkie-Talkiet és az alap csatornára tekertem.

-Itt, Fekete Angyal. Jelentést kérek. Van olyan szakasz, amit nem figyelnek őrszemek. -a vonal másik oldalán a húszon pár ember némán hallgatott. -Senki nem kap lebaszást, de nekem azonnal tudnom kell, hogy van e olyan rész, ahol észrevétlenül be lehet e jutni.

-Igen, van a Margaréta és Búzavirág utca átfedésében. -szólalt meg egy női hang.

-Értem. Még egy kérdés. Nem látott valaki egy részeg férfit befelé sétálni a területre?

-Megpróbált bejönni, de én nem engedtem. Veszélyesnek tűnt. -szólt egy mély férfihang.

-És ez hol történt? -kérdezte Nick.

-Harang és Seprű utca. Nem mesze a fedetlen helytől. -válaszolt az előbbi férfi.

-Rendben, ha valaki ezen a területen meglátja a férfit azonnal jelezze nekünk. Nem menjetek közel hozzá. Fegyvere van és nem tudhatjuk mire veszi rá az alkohol. -figyelmeztettem őket, majd lenémítottam magam.

-Nick te menj egyenesen a fedetlen részre, én fedezlek fentről. Így nagyobb térséget tudunk együtt átfésülni.

-Én is segítek. -jött az ellentmondást nem tűrő hang a hátam mögött. Kata volt az. -Szükségetek van segítségre és jó tárgyaló képességem van.

-Rendben, menj Nickkel ketten jobban át tudjátok nézni a környéket ebben az esőben. Figyeljetek egymásra. Te barátom a mellékutcákon közelítsd meg a helyet. Váltsatok át a hetes csatornára. Ha bármi van, azonnal szóljatok. Feleslegesen ne hősködjetek. -adtam ki az utasításokat. Azzal mindenki elindult. Egy ideig Nickkel és Katával tartottam, majd leváltam tőlük és az első lehetséges helyen felkapaszkodtam egy ház tetejére. Ott folytattam tovább az utamat és onnan fürkésztem tovább a tájat, bár a belátható távolságot csökkentette az eső. Végül négy háztömböt vizsgáltam át a házak tetejéről mire megláttam őket. Egy sikátorban voltak nem messze a fedetlen résztől. Azonnal értesítettem a többieket majd elindultam feléjük. Fél úton járhattunk amikor a lövés hangja elért minket. Nick és Kata értek oda elsőnek, én az árnyékokban maradtam és a vártam.

Az apa mikor meglátta, a közeledőket magához rántotta a sérül fiút és nekiállt fenyegetőzni, azzal, hogy mindenkit megöl.

-Kérem, engedje el. Kórházba kell vinnünk. Különben meg fog halni. -próbált ráhatni Kata.

-Nem érdekel. Dögöljön csak meg ez a fattyú. -üvöltötte vissza a férfi. Azzal ellökte magától a fiút és felemelte a fegyvert, hogy fejbe lövi. A többiek megpróbálták még rávenni észérvekkel, hogy ne tegye. De látszott rajta, hogy nem lehet meggyőzni. Így előbújtam a sötétből és kirántottam a fegyvert a kezéből. Teljesen ledöbbent, nem számított rám. De hamar feleszmélt a döbbenetéből és megpróbált megütni. Kitértem előle, majd az oldalát kezdtem püfölni. Hagytam, hogy a dühöm vezéreljen a kölyök miatta. Gyűlöltem azokat az embereket, akik vagy akik miatt megsérül egy gyerek, így elengedtem magam. Minden egyes ütés melyet kapott egyre erősebb és erősebb lett. Csak ütöttem és ütöttem. Nem számított, hogy már nem támad és nem védekezik. Nem míg el nem terült a földön. Nick kapta el a karomat, hogy ezzel megállítsa a következő ütést. Lehúzta a kezem az oldalam mellé, majd hátrébb húzott a férfitól és szembefordított magával. Láttam a fájdalmat a szemében ahogy rám néz, ő pedig valószínűleg őrületet látott az enyémbe.

-A kölyöknek szüksége van rád. -szólt csendesen.

Mögötte Kata Nick pulóverével igyekezet elszorítani a lőtt sebet, a mellkasán. Már most rengeteg vért vesztett. Elléptem Nick mellett és letérdeltem a kölyök mellé. Levettem a dzsekimet és a lábára terítettem.

-Hogy vagy kölyök? -kérdeztem kissé rekedten.

-Jól elláttad a baját. Fekete Angyal. -mosolygott rám. -Megtanítod nekem is, hogy hogyan tudom megvédeni magam?

-Nem. -mondtam. -Én nem vagyok jó tanár, de eljöhetsz velem a tanáromhoz. Ő majd megtanítja neked, hogy mit hogyan kell csinálnod. -mosolyogtam rá.

-Tanárhoz jársz? -kérdezte meglepetten, a hangja egyre fáradtabb lett.

-Igen, tudod csak nagyon kevesen születnek igazi tehetségnek. -mosolyogtam rá. -Hé maradj velem kölyök. Hallasz? -Ráztam meg a vállát, de már egyre távolabb került tőlünk. Ráhelyeztem a kezem Katáéra és így segítettem neki elszorítani a sebet.

-Mikor érnek ide a mentők? -kérdezte Kata.

-Hamarosan- szólt a férfi, aki velünk volt.

-Mi a neved? -néztem rá.

-Bálint.

-Bálint, kérlek értesítsd az anyját, hogy mi történt. És menj majd a mentősökkel.

-Igen, asszonyom. -biccentett, majd arrébb ment telefonálni.

-Nem fogja kibírni. -szólt csendesen Kata mellettem. Én csak szomorúan néztem rá. Hamarosan megérkezett a mentő és a rendőrség is.

A mentők azonnal nekiálltak stabilizálni az állapotát és felkészíteni a szállításra. Majd elvitték a fiút és Bálint vele tartott. Mi ott maradtunk a rendőrökkel és elmondtuk nekik, hogy mi történt. Letartóztatták az apát és magukkal vitték, minket pedig elengedtek. Hárman indultunk vissza a bár felé. Közelebb léptem Katához és a csípőjére raktam a kezem, majd magamhoz húztam egy kicsit, így ölelve át. Addigra már mindannyiunkból folyt a víz.

-Össze foglak kenni. -szólt csendesen.

-Nem érdekel és nem számít. -mondtam, mire ő is átölelt. Így ballagtunk visszafelé. Mikor a bárhoz értünk Nick szólt, hogy ő majd jelentést tesz a Főnöknél. Mi menjünk és rakjuk rendbe magunkat. Így mi a hátsó ajtón mentünk be és az öltözők felé siettünk.

Levettem az ingem és a padra eresztettem. Majd benyúltam a szekrénybe a váltás ruhámért és egy törölközőér. Kivettem egy fehér kapucnis pólót megtörölköztem és felhúzzam. Kata ekkor végzett a vér lemosásával a kezéről. Felém fordult és nézte hogyan veszem fel a felsőm. Ránéztem, végig mértem az egész testét. Összeszorult a gyomrom a gondolatra, hogy ma hányféle képen veszthettem volna el. Akartam őt itt és most. Nem számított, hogy mi történt és hogy mi történhet. Idő közben ő is nekiállt vetkőzni. Így már csak egy melltartóban volt mikor elindultam felé. Az egyik kezem a csípőjére csúsztattam és a falnak löktem éreztem a tenyerem alatt nyirkos vizes bőrét. A másikkal a fejét emeltem fel és megcsókoltam. Ebben most nem volt semmi lágyság, mint az eddigi csókjainkban. Átdugtam a nyelvem a szájába és táncra kértem az övét. Vad voltam és ő követte a mozdulataimat felvéve a ritmust és még tovább szítva azt. Utána dőltem és a jobb lábam a két lába közé csúsztattam, így préselve a nadrágja varrását a szemérméhez. Ő sem maradt tétlen és az egyik kezét a pólóm alá csúsztatta és felfedező útra indult a melleimnél. A másik kezével a hajamba túrt. Majd hátra rántotta a fejem és a torkomat kezdte csókolni, melytől egy morgás tört fel belőlem.

-Akarlak. Most. -sikerült nagy nehezen kinyögnöm két csókja között.

-Te közelebb laksz. -válaszolta, mikor végre elszakadt a nyakamtól.

Elszakítottam tőle magam és a padra készített felsőjét odadobtam neki. Míg felvette addig összeszedtem a cuccainkat, beraktam a sport táskámba. Ő is elkészült így előkerestem a kocsikulcsot és már siettünk is a kocsi felé. Már rég nem hajtottam keresztül ilyen gyorsan a városon, mint most. Alig húsz perc alatt otthon voltunk. Gyorsan leállítottam a kocsit, kiszálltunk, bezártam és már siettünk is a panelház felé. Alig, hogy kinyitottam az ajtót már újra egymásnak estünk. A cuccost ledobtam a földre becsaptam az ajtót és a falnak szorítottam Katát. Most én csókoltam a nyakát, vállát, arcélét. Egy ideig hagyta majd felrántotta a fejem, hogy ajkaink újra találkozhassanak. Én addig engedtem a kezeimnek, hogy a pólója alatt kutakodjanak. Végig simítottam a hasfalán fel egészen a melltartójáig. Majd a melltartón keresztül rámarkoltam a melleire, amit egy hangos nyögéssel jutalmazott. Felemelte a karjait és egy pillanatra elszakadt a számtól így le tudtam venni róla a felsőt. Így könnyebben tudtam masszírozni a melleit. Közelebb léptem hozzá és megint hozzápréseltem a lábamat a lába közéhez. Hirtelen Kata felugrott és a lábaival átkulcsolta a derekamat, a karjával pedig a nyakamat. A fenekénél fogva szép lassan elindultam a háló felé. Mikor végre az ágyhoz értem, szép lassan leeresztettem és utána dőltem. Hátra nyúltam és levettem a cipőjét, a sajátomat még útközben rúgtam le. Míg ezzel foglalkoztam Kata felrántotta a pólóm alját és levette rólam. Majd egy újabb csókcsatába kezdtünk. Végig simítottam az oldalán le egészen nadrágja széléig, majd az egyik kezemmel végigsimítottam a nadrágján a szemérme felett. Elszakadtam az ajkaitól és fültövét kezdtem el csókolni, majd szép lassan elindultam lefelé a nyakára, a szegycsontjára. A kis gödröcskét csókoltam, majd a melleit kezdtem el csókolni a melltartó anyagán keresztül. Hátra nyúlt és kikapcsolta, így én levettem róla és a földre dobtam. Most már közvetlenül tudtam kényeztetni a melleit. Körbe csókoltam őket, majd a kis bimbókkal kezdtem el játszadozni, csókolgattam, nyalogattam és szívogattam őket, míg elég kemények nem lettek. Akkor elindultam, hogy felfedezzem az ajkaimmal a hasfalát, a köldökét. Időközben a keze a hajamba tévedt és gyengéd erőszakkal vezette a fejem le egészen az ágyékáig. Kicsit felemelkedtem róla és ki gomboltam a farmerját majd miután a cipzárral is végeztem lehúztam róla a nadrágot szép lassan. Az ajkaimmal követve és minden szabaddá váló területet megcsókoltam, ezzel az őrületbe kergetve. Mikor végeztem visszatértem az ágyékához és a bugyin keresztül megcsókoltam, és végig nyaltam az anyagon. Ezt is hangos nyögésekkel jutalmazta. Majd méltatlankodására ismét visszatértem az ajakira. De a jobb kezem a bugyi anyagán hagytam és szép finoman simogattam. Már nagyon nedves volt és egyre türelmetlenebb így nem akartam tovább várakoztatni, habár még szívesen játszadoztam volna vele. Gyorsan lehúztam a bugyiját és az egyik ujjammal végig simítottam a vágatán. Beleremegett az érintésembe. Elszakadtam ismét az ajkaitól és lemásztam a lábai közé. Megcsókoltam mindkét combjának belsejét majd ráfújtam a szemérmére. A keze visszatalált a hajamba és gyengéd erőszakkal ismét a lefelé nyomta a fejem. Végül engedtem neki és magamnak is a csábításra. Végig nyaltam a vágatán, belenyaltam, ő pedig felsikított. Imádtam a nedvessége ízét, azt, hogy teljesen benedvesedett a kényeztetésemre. Végül a csiklóját kezdtem el kényeztetni. Nem sokáig tudta tartani magát, hamarosan rázkódás fogta el a testét és az orgazmusa pillanatában a nevemet ordította. Amíg csak tudtam eltoltam az élvezetét. Végül felmásztam mellé és megcsókoltam. Ő pedig boldogan csókolt vissza. Amit sikerült összegyűjteni az erejét a hátamra lökött és ő kezdett el kényeztetni. Megbosszulta, hogy olyan sokáig várattam a kielégüléssel. Végül fáradtan roskadtunk le egymás karjaiban.

¤¤¤

Az oldalamon feküdtem. A fejemet a hátán pihentettem. A hold bevilágította a szobát, egyenesen az ő hátára szórta a fényét. Óvatosan felemeltem a fejem a hátáról és őt fürkésztem. Nem volt rajta takaró, így esélyem volt mindent megnézni. Már, amit ez a helyzet engedett. A feszes izmos lábakat. Azokat a gyönyörű gömböket melyek a fenekét képezték. Szerettem volna rászorítani és masszírozni, de olyan békésen aludt, hogy nem volt szívem hozzá. Azok után meg főleg ahogy kitett magáért az ágyban. Nem hiába hívják nőcsábásznak. Inkább felemeltem a takarót és a csípőjéig betakartam. Majd tovább vándoroltam a tekintetemmel a testén, melyet nem olyan rég mindenhol érintettem. A hátán jól kivehetőek voltak az ostor nyomok. Igyekeztem nem arra gondolni, hogy milyen érzés lehetett, hogy mekkora fájdalmat okozhatott ez neki. Majd a szemem feljebb siklott a tetoválására. Láttam már a szélét, ha topban volt, de egészben eddig még nem. Egy hatalmas kék sárkány volt mely a karmai között egy gömböt tartott. Gyönyörű kép volt és illet is hozzá. Csak az okozott fejtörést, hogy rájöjjek mi az az 5 centi átmérőjű gömb a bal lapockáján, amit ez a bizonyos sárkány tart. A felismerés villámként csapott belém. Igen, ez a jel, amivel megjelölték, mint rabszolga. Egyszerre kapott el a hányinger, a düh és a fájdalom. Hányinger azért, hogy mire képesek az emberek egymással. Düh, hogy ezt büntetlenül megúszták és fájdalom, hogy mi mindent kellett átélnie. Hiszen bizonyára az izmok is roncsolódtak ettől. Aztán eszem bejutott, hogy ahány emberrel találkoztam mind alázattal és tisztelettel beszélt vagy tekintett Rozera. Mégis mennyi munkája van abban, hogy ne béklyózzák meg?

Kinyújtottam a kezem és a mutató ujjammal elkezdtem körbe rajzolni a tetoválást és a jelet. Majd gondoltam egyet és előre hajoltam és végig csókoltam. Halk nyögés hagyta el a száját én pedig megijedtem, hogy most vajon fájdalmat okoztam neki. De nem húzódott el, így az ujjaimmal folytattam a rajzolgatást.

-Fáj? -kérdeztem halkan.

-Nem. Csak érzékeny. -válaszolta álmos hangon.

-Ne haragudj, hogy felébresztettelek. -mondtam majd megcsókoltam a vállát. Kissé felém fordította a fejét, majd rám mosolygott.

-Ugyan már. Miért nem alszol? -kérdezte lágyan.

-Mert felébredtem arra, hogy a szemembe világít a hold.

-Fene abba a fránya holdba. -mosolygott rám. Majd kihúzta a karjait a párna alól és felém lendült. A hátamra borított és hozzám préselte magát majd megcsókolt. -Nos, ha már te is fent vagy és én is fent vagyok, arra gondoltam talán folytathatnánk az előbbit. -somolygott rám, közben újra és újra megcsókolt.

Sejtettem, hogy erre megy ki a játék és csak elég volt arra gondolnom, hogy mi történt az előbb már benedvesedtem. Egy biztos, tudja mit csinál és hogy milyen hatást ér el vele. Látszott rajta, hogy ezerrel több tapasztalata van nálam, és az is hogy általában ő irányít és mindig megkapja, amit akar. Kíváncsi lettem vajon mit szólna, ha elvenném tőle ezt és én venném át az irányítást. Mivel szerettem kipróbálni az elméleteim így a hátára löktem és rá másztam.

-Most én játszadozom. -közöltem vele ellentmondást nem tűrve és a melleit kezdtem el csókolgatni. Nem volt vesztegetni való időm, hiszen még legalább négy egekig repítő orgazmust kell neki okoznom. És biztos voltam benne, hogyha csak egy kicsit is lankad a figyelmem visszaveszi az irányítást.

¤¤¤

Reggel egy furcsa zajra ébredtem, nem tudtam meghatározni, hogy mi az és hogy honnan jön. Kata a karjaimban aludt békésen. Óvatosan kimásztam alóla, majd adtam egy puszit a homlokára. Felkeltem és felvettem egy tiszta boxert a szekrényből. Miután felvettem elindultam megkeresni a hang forrását. Nemsokára meg is találtam. A földön heverő nadrágomból jött és a telefonom volt az. Kivettem majd ránéztem a hívóra. „Főnök”. Óvatosan kisurrantam a szobából és behajtottam az ajtót. Mikor a nappaliba értem fogadtam a hívást.

-A fiú túlélte az éjszakát. Az orvosok szerint most már nem lesz gond. -szólt köszönés helyett. -Nick elmondta tegnap este, hogy mi történt. De mire lementem volna beszélni veletek eltüntetek. Legalább egy SMS-t küldhettél volna vagy valami. Végül is modern világban élünk, vagy nem. -méltatlankodott a vonal másik felén.

-Örülök, hogy jól van. Ha tudok benézek hozzá. Ne haragudj. -zártam le végül.

-Alszik?

-Igen. Én is a telefonra keltem.

-Tehát végleges a döntésed?

-Igen, semmiért nem változtatnám meg. Ő kell nekem. Ha a poklok poklát is kell megjárnom érte.

-Este gyertek dolgozni. -szólt, azzal lerakta a telefont.

Az ablak előtt álltam és az alattunk elterülő utcákat figyeltem. Emberek siettek a munkába, vagy iskolába. Mindenkinek meg volt a maga gondja baja melyet meg akart oldani, vagy már elveszett benne. Szerettem innen figyelni az embereket. Sokkal több információt adott az ahogy az utcán közlekednek, mint bármi más, amit mondanak magukról.

-Nem félsz, hogy meglátnak? -kérdezte egy álmos hang a hátam mögül.

-Itt te vagy az egyetlen, aki megláthat. Az üveg külseje sötétített. -mondtam és lassan felé fordultam. Az egyik pólóm volt rajta meg talán egy bugyi, de nem láttam a póló miatt. A karján egy másik póló pihen. Lassan odasétált hozzám átölelte a nyakam, majd megcsókolt. A csókja lágy volt. Finoman végigsimított a nyelvével az ajkaimon, s mikor beengedtem a nyelvemet hívta táncolni, ami nem volt rest követni őt. Majd elszakadt tőlem. A karjait lecsúsztatta a nyakamból a melleim irányába.

-Fázol. Vedd fel még mielőtt megfáznál. -szólt rám anyáskodóan. Majd odatartotta a pólót. Én pedig jól nevelt gyerek módjára felhúztam a pólót.

-Nick volt? -kérdezte.

-Nem, Andrea. Szeretné, ha este azért bemennénk dolgozni. Ákos túlélte az éjszakát. Az orvosok szerint megmarad.

-Ezt örömmel hallom. Nagyon mérges ránk?

-Nem, csak rám. Szerinte dobnom kellet volna egy SMS-t. -mosolyogtam rá.

-Mit szól hozzánk? -kérdezte aggodalmasan.

-Azt hittem, hogy téged nem érdekel a véleménye. Vagy szeretnél minél kevesebbet tudni róla.

-Ez nem igaz. Csak nehéz megemésztenem, hogy lefeküdtél vele. És persze zavar, hogy az ő szava mindennél többet jelent neked. De megértelek, és igyekszem túltenni magam rajta.

-Értem. Tudta, hogy mi a helyzet. Igazából már egy ideje várta, hogy megtörténjen. Szerintem most egy kicsit megkönnyebbült, hogy egy normális nővel jöttem össze. És még valami, -hajoltam közelebb hozzá- nem mindenkinél jelent többet a szava. Fontos, az áldása számomra, de nem fog nemet mondani soha, mert tudja, hogy akkor nyíltan ellentmondanék neki. Ami hatalmas vitához vezetne. És ami persze eljutna mindenkihez. Ezzel pedig gyengül a hatalma. -mondtam, majd megcsókoltam.

¤¤¤

-Zuhanyozz le. Én addig csinálok reggelit -mondtam, majd nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból. Ahol ismét kikötöttünk. Ismét felöltöztem a boxerbe és a pólóba és elindultam a konyha felé. Ő pedig a fürdő felé vette az irányt. Kipakoltam a hűtőt, használható dolgok után kutatva. Végül a remek tükörtojásom mellett döntöttem. Míg a tojással bajlódtam, felraktam főni egy adag kávét Katának. Mert tudtam, hogy úgysem bír meglenni nélküle. Míg a kaját csináltam azon gondolkodtam, ami az este történt. Vagy igazság szerint már hajnalban és most reggel. Kata átvette az irányítást az ágyban. Ez a tény nem zavart, csak furcsa volt. Az utóbbi időben, ha lefeküdtem valakivel, kénytelen voltam átvenni az irányítást különben nem jutottunk semmire. És egyébként a bárból ismert lányok el is várták, hogy én legyek a domináns fél. Most pedig furcsa újra kiengedni a kezem közül az irányítást. De egy biztos, tetszik ahogy elhatározta magát. Valószínű, ha vissza akarnám venni simán hagyná. Most csak próbálkozik, hogy meddig mehet el. Mi az, amit engedek. Szerencséje, hogy én könnyen alkalmazkodom, és hajlandó vagyok kompromisszumot kötni. Viszont időnként szükségem lesz arra, hogy én vegyem át az irányítást. Hamarosan elkészültek a tojások. Szépen egymás mellé raktam két darabot mindkét tányérra majd, sütöttem hozzá bacont és azokat a tojások alá raktam. Mire végeztem úgy nézet ki mintha mosolyogna. A maradék szalonnát a tojások mellé raktam, haj gyanánt. Szeltem hozzá még paradicsomot, uborkát és paprikát, valamint csináltam hozzá pirítóst. Mire kijött a fürdőből már teljesen kész voltam a reggelivel és a gőzölgő kávéja is az asztalon várta. Valamint töltöttem mindkettőnknek narancs levet.

-Váó. -nézett a tányérokra lenyűgözve. -Ezek csodásan néznek ki.

-Nos remélem finomak is. -mosolyogtam rá az asztal másik oldaláról. Most is az a póló volt rajta. Csak utólag jöttem rá, hogy már múltkor is ezt vette fel. Leült és belekortyolt a kávéjába, a lenyűgözött pillantása mindent elárult. A nők szívéhez is a gyomron át vezet az út. Az enyémhez mindenképpen. Felemelte a villáját és a kését, majd kicsit elbizonytalanodott.

-Olyan boldog a reggelim, én pedig meg akarom enni. -mondta szomorkás hangon, mire felnevettem.

-Azért boldog a reggeli, mert megeszed, kicsim. Ilyen boldog befejezésben még csak nem is álmodhatott, hogy te fogod megenni. Én is mosolyognék.

Rám mosolygott és végül neki állt enni. Egész reggeli alatt őt figyeltem. Boldog voltam, hogy itt van, hogy ízlik neki, amit csináltam, hogy időnként rám mosolyog és hogy most már nem kell egyedül ébrednem. Elégedettséget és teljességet éreztem. Olyan érzéseket melyeket már rég nem. Elfogott a késztetés, hogy bemutassam a családomnak, a barátaimnak. Hogy mindenkinek elmondja ez a csoda az enyém és nem hagyom, hogy bárki elvegye, vagy bántsa. Kár, hogy időközben barom módjára mindenkitől eltávolodtam. De így volt biztonságos nekik.

-Milyen érzés? -kérdezte hirtelen. Megrágtam, ami még a számban van és csak aztán kérdeztem vissza.

-Micsoda?

-Az, hogy átvettem az irányítást tőled? -kérdezte nyugodtan. De tudtam, hogy nagyon is izgatja ez a kérdés.

-Tudod, pont ezen gondolkodtam míg a reggelit csináltam. Végül arra jutottam, hogy furcsa, de nem zavaró. Tudod, az utóbbi időben elvárták tőlem, hogy átvegyem az irányítást. Ez a presztízzsel járt. Meg mert különben nem jutottunk volna egyről a kettőre. Most furcsa elveszíteni ezt az úgymond „hatalmat”. -közben idéző jeleket mutattam a levegőben -De hajlandó vagyok kompromisszumot kötni. Irányíthatsz te ha és amikor akarsz, de nekem néha szükségem van rá, hogy én legyek a dominánsabb. -néztem rá.

-Ez egy fair ajánlat. -bólogatott. -De nem akarok olyat rád erőszakolni, ami nem tetszik neked. Viszont én nem csak egy lány vagyok. Én A lány akarok lenni, aki mellet képes vagy ellazulni. És aki mellet nincs bizonyítási kényszered. Isteni volt a tegnap este, de éreztem, hogy nem engedted el magad teljesen. Én pedig azt szeretném, hogy képes légy ellazulni és önmagad lenni. Legalább az ágyban. Nem fogom átvenni tőled midig az irányítást. De látni akartam, hogy mit szólsz hozzá, ha csak így letámadlak. És látni akartam milyen az igazi éned. Te irányíthatsz, vagy ahogy éppen kijön a lépés. De ha azt látom, és érzem, hogy nem tudsz teljesen ellazulni és magadat adni, akkor átveszem az irányítást és addig próbálkozom míg nem sikerül. Ez így jó neked? -kérdezte.

-Igen, szerintem ez így korrekt. És én is nagyon jól éreztem magam. -mosolyogtam rá. -Bármit tégy is velem hagyni fogom.

-Rendben. Ha megetted menj zuhanyozni, én majd elmosogatok. -mosolygott rám.

-Gondoltam ma egész nap a tenyeremen foglak hordozni. -méltatlankodtam.

-Majd máskor megteszed- mosolygott rám. -Lesz még rá lehetőséged. De fáradt vagy és szerintem van egy csomó dolgod ma. De ha gondolod a hétvégét együtt tölthetjük.

-Hm, ez jól hangzik. -egyeztem bele.

Mikor végeztem a zuhanyzással a boxerben és a pólóban visszamentem a szobába, hogy keressek valami ruhát magamnak. Kata az ágyon ült egy dobozzal előtte. Érdeklődve tanulmányozta a doboz tartalmát, így fel sem tűnt neki, hogy beléptem. Átnéztem a válla felett, hogy mi kötötte le ennyire a figyelmét. A felcsatolhatósom volt az.

-Ha zavar nyugodtan kidobhatod. -szóltam lágyan a válla felett. Kissé bűnbánóan nézet, mint akit épp rajta kaptak valami rossz dolgon. Mosolyognom kellet erre az arcra.

-Te vagy rajtad? -kérdezte óvatosan.

-Én. Nem várok el semmit tőled. -szóltam csendesen és leültem az ágyra mellé. -Akkor, azt és úgy fogjuk csinálni, ahogy jó neked. Vagy ahogy szeretnéd. Képes vagyok alkalmazkodni.

-Nem akarom, hogy miattam... -de már nem fejezte be a mondatot. Odahajoltam és megcsókoltam, majd szép lassan kivettem a kezéből az eszközt. Mikor elszakadtunk egymástól az eszközt visszaraktam a dobozba és a dobozt kivittem a szobából. Ő utánam jött, így látta ahogy egy szemeteszsákba öntöm a doboz tartalmát majd zsák száját bekötve a kukába dobom. Az üres dobozt visszaraktam a szekrény tetejére.

-Nem kellet volna ezt tenned. -szólt csendesen.

-De igen. Téged feszélyezett és én nem akarom, hogy ez probléma legyen. Mondtam, semmi olyat nem teszek, amit nem szeretnél. Ha majd úgy döntesz, hogy szeretnél ilyesmit használni, akkor veszek újakat. -mondtam, majd odasétáltam elé és újra megcsókoltam. Végigsimított a kezével a pólóm alatt.

-Fel kéne öltöznöd. -mondta, mikor elszakadtunk egymástól.

Így hát felöltöztem és csatlakoztam mellé a kanapén, ahol épp egy könyvet olvasott melyet most szedhetett le a polcról. Kényelmesen elfészkeltem magam a kanapé másik végén és a lábait az ölembe raktam.

-Kérdezhetek valamit? -nézett rám félszegen.

-Persze.

-Mi a helyzet a családoddal? A tesóddal?

Egy kis ideig elgondolkodtam, talán túl hosszan is mert láttam, hogy készül elterelni a szót.

-Nos, miután elkezdtem itt dolgozni rá kellet jönnöm, hogy ez egy veszélyes munka és nem akarom őket veszélybe sodorni. -Aztán sikerült jól összevesznünk és én azóta nem voltam otthon. Ez talán több mint egy éve volt. Néha beszélünk telefonon anyával, de ennyi. A tesóm pedig itt tanult és dolgozik a városban. Ügyvéd egy jól menő irodában. Sosem volt túl szoros a kapcsolatunk. Négy évvel idősebb nálam, így nem egyszerre nőttünk fel. Más érdekel bennünket. Már őt is rég láttam, de nincs időm és energiám velük foglalkozni. Lehet, hogy ez csúnyán hangzik, de ez az igazság. Sosem kötődtem hozzájuk túlságosan. Szabad szellem voltam.

-De nem is hiányoznak?

-De persze. Néha elfog az az érzés és ilyenkor felhívom őket, hogy mi a helyzet. Mit csinálnak. De nem tudok haza menni. Már nem.

Kata elgondolkodva nézett ki az ablakon, én pedig aggódtam, hogy bolondnak tart ezért.

-Szóval, nem fogsz bemutatni neki? -kérdezte kicsit szomorkásan.

-De, ha túléljük a következő pár hónapot, be foglak mutatni. Ez így megfelel? -kérdeztem mosolyogva, mire egy reménytelen fejrázás volt a válasza. A nap további részét olvasással és pihenéssel töltöttük. Ebéd után Kata haza ugrott néhány cuccáért. De alig pár óra alatt vissza is jött egy kis vacsival. Majd együtt mentünk be a kórházba Ákoshoz, és utána dolgozni is.