- Azért nem semmi. Új ház, nagy telek, menő autó. Ha utána járnánk az adó nyilatkozatának nem biztos, hogy mindent legálisnak találnánk. – szeli át a szoba csöndjét egy ismerős női hang.

- Alexandra Moor. Örülök, hogy újra látom. Pedig, ha hiszi, ha nem minden tiszta körülöttem. Mindenről tudok önnek papírt mutatni. Csak legális dolgokban utazom. – mosolygok rá – Miben lehetek a segítségére?

- Nos valóban, ezt el is tudom képzelni magáról. Tiszta, mint a ma született bárány. – kacag fel, majd beljebb lép az ajtón és leül az ügyfeleknek fen tartott székre. – Hol vannak a testőrei?

- Testőreim? Ebédelni mentek, tán bűn?

- Nem, egyáltalán nem. Csak meglepett, hogy egyedül hagyják. Zűrös egy világban élünk, bármi történhet az ilyen rendes emberekkel. mint Ön.

Felkacagok, majd becsukom az előttem heverő mappát. Mely megannyi aláírandó anyagot tartalmaz. – Engem nem vittek, azt mondták én vagyok a főnök, így írjak alá mindent. Valóban zűrös egy világot élünk, de szerencsére meg tudom védeni magamat. Szóval, minek köszönhetem a látogatását? Csak nem a biztonságom érdekli?

Alexandra Moor barátságosan elmosolyodik, majd kényelmesen hátradől a székben. – Valójában üzleti ajánlattal jöttem. Szükségem lenne az Ön páratlan tehetségére. Reménykedtem, hogy meg tudunk állapodni.

- Oh, és hol az az autó? Vagy milyen házat építsünk? – kérdeztem rá mosolyogva.

- Bár kecsegtető ajánlat és van egy régi Cadilac-am mit nem ártana kicsit megbuherálni, most inkább valami teljesen mást szeretnék. Egy nyomozás során lenne szükségem önre. Amíg nem vállalja el nem mondhatok sajnos többet, akkor is csak számtalan titoktartási nyomtatvány aláírása után. Viszont azt letudom mondani, hogy az ügyön közvetlen embereim fognak dolgozni. Lesz közöttük olyan is, akit ismer. Illetve nem fogom kitenni annak, hogy titkolóznia kéne Kate elől. Bár gondolom ilyet soha nem szokott. Sajnos ennél többet tényleg nem mondhatok.

- De hiszen lényegében nem is mondott semmit.

- Valóban. Ha úgy dönt, hogy vállalja, kérem keressen meg a napokban. – mondja, majd feláll – Köszöntem a szíves vendéglátását. – búcsúzik, majd elmegy.

Az üres irodában magamra maradok a kérdőjelekkel a fejemben. Mi a fenének kellek én egy nyomozáshoz? És mit értett az adottságaim alatt. Dögös vagyok, ezt tudom. De valószínűleg nem erre van szüksége. Egyébként vajon jó ötlet csatlakozni egy rendőrségi nyomozáshoz, miközben egy bűnszervezetet vezetek? Etikailag sérti ez a rendőrséget vagy a bandát? Talán ideje lenne meglátogatni a Főnök Asszonyt, ő tudna valami hasznosat mondani. Meg amúgy is rég jártam nála. Ezen felbuzdulva hátra tolom a székem, felveszem a támlára rakott pulcsimat és elindulok az ajtó irányába. Pont akkor fut be Anna, mikor kinyitom az ajtót. Szemöldök felhúzva megkérdezi, hova megyek. A főnökhöz válaszolom. Majd megkérem, hogy jöjjön velem, ha már végzett az ebédjével. Anna nem kérdezősködik, csak biccent, majd követ az udvarra az autóm felé. Az út alatt csendes, az járhat a fejében, hogy minek megyünk a „Sárkány” barlangjába, de nem kérdez. Igazi testőrkén viselkedik. Mert tudja, hogy most ezt a szerepet kell játszania. A bár előtt a szokott helyemen állok meg.

- Menjek? – kérdezi.

- Igen, a kísérőm leszel. – válaszolom a kocsiból kiszállva. Követ egy biccentés kíséretével.

A bár ebben az időszakban még tiszta, csak a pultos lányok járkálnak és előtakarítanak. Az ismerős arcok rám mosolyognak, de nem állítanak meg cseverészni. A Főnök emelete csöndes, talán nem kért mára audienciát, így bepofátlankodhatok. Megállok az ajtó előtt, veszek egy mély lélegzetet majd bekopogok. Kyla nyitja ki az ajtót és morci fejet vág, mint aki azonnal elküldi az illetéktelenkedőt melegebb éghajlatra. Aztán meglátja, hogy én vagyok és széles mosoly terül el az arcán.

- Csak nem? A híres bandavezér? Mi járatban?

- Üdv Kyla, Főni itthon van? – kérdezem rá mosolyogva.

- Igen, házon belül található. Van hozzá időpontod?

- Nincs, de fontos lenne beszélnem vele. – nézek rá könyörgőn.

- Na jó, gyertek. – enged be végül minket. Majd meg tovább egy másik ajtóhoz és gyorsan bekukucskál. – Elnézést asszonyom, de látogatója jött.

- Ki az? - hallatszik bentről.

- Roze. – válaszolja a testőr.

- Oh, hát akkor engedd be. – adja meg az engedélyt.

¤¤¤

Egy óra dumálás után már látom Anna-n, hogy úgy gondolja jobban járt volna, ha otthon marad. De így sajnos kénytelen végighallgatni bennünket. Első hallásra ledöbbentette a fiatal lányt, hogy milyen komolytalan stílusban beszélünk egymással zárt ajtók mögött, de most már csak frusztrálja, hogy ennyi idő eltellett és még mindig nem jutottunk el odáig, hogy elmondjam miért is jöttem. Viszont számtalan történetet hallgathatott végig tőlem és a Főnöktől is.

- Na jó, lassan be kell fejeznünk, mert találkozóm van egy óra múlva. Szóval miben lehetek a segítségedre? – kérdezi komollyá válva.

- Nem gondolod, hogy csak dumcsizni jöttem hozzád?

- Te sosem mész csak dumcsizni senkihez. – válaszolja egykedvűen – Bár többet jöhetnél, szeretek veled beszélgetni, de most ki vele, miért jöttél?

- Egy kérdésen morfondírozta és eszembe jutott, hátha te tudsz segíteni. Ma járt nálam a rendőrkapitány (Kate főnöke). Megkért, hogy csatlakozzak egy nyomozáshoz, melyről nem árulhatott el semmilyen információt. Azt az egyet leszámítva, hogy az én adottságaimra van szükségük, jelentsen is ez bármit.

- Abban kéred a segítségem, hogy eldöntsem helyetted elvállalj-e egy munkát? – kérdezi meglepve a nő.

- Nem, inkább abban, hogy mint minden alvilági móka feje elmond erkölcsileg, vagy etikailag akadályozza-e bármi, hogy besegítsek a rendőrségnek?

- Hát, amennyiben egy alvilági banda feje lennél azt mondanám, hogy igen. De mivel a te bandád egyáltalán nem mondható alviláginak. Valamint nem tartasz szoros kapcsolatot a többi banda fejével, ezáltal nem is tudsz kényes infókat kiadni. Így szerintem semmi akadálya ennek. Már amennyiben a te lelkiismereted nem gördít eléd akadályokat. – mosolygott rám barátságosan. – Vagy egy fél éve nem láttalak és te egy morális kérdéssel jössz csak hozzám. Félre ne érts, csodás volt a felvezető csevej veled, de az ember azt hinné a régi barátokat gyakrabban látogatod és nem csak akkor, amikor valamiben bizonytalan vagy. Persze megértelek. Sok a dolog. Egy erős bandát hoztál létre. Ez annyira lefáraszt téged, hogy a havi megbeszélésekre sem tudsz már eljönni. Vagy egy válasz emailra sem futja az erődből. Ez pedig nem vett rád túl jó fényt. A többi vezető előbb utóbb úgy fogja gondolni, hogy már nem is tartasz tőlük. Szeretném, ha a legközelebbi megbeszélésre eljönnél. Nem számít, hogy besegítesz a rendőrségnek, vagy sem. Legyél itt. – mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és igaza volt, tényleg hanyagoltam egy ideje a gyűléseket.

- Igazad van, mostanság kicsit elvonultam a világtól. Igyekszem visszatérni. A megbeszélésre pedig természetesen eljövök. Mikor lesz?

- Jövő hét hétfőn. Addig még van pont egy heted. Nos segíthetek még valamiben farkaslány?

- Nem, köszönöm. Köszönöm, hogy időt szántál rám, és tényleg sajnálom. Akkor hétfőn találkozunk. – állok fel és enyhén megdőlve meghajolok. – Anna, menjünk. – szólak a falnál ácsorgó, unatkozó lánynak.

A Főnök irodáján kívül Kyla készségesen kinyitja előttem az ajtót. – Hát akkor hétfőn újra találkozunk. – mosolyog rám a sokat látott tesztőr.

- Úgy néz ki. – mosolygok én is rá.

- Ennek a nőnek gyorsan változik a mentális állapota. – jegyzi meg Anna.

- Anna! – szólok rá erélyesen.

- De most miért? Hiszen az egyik percben még puszipajtások vagytok, aztán meg számonkért téged.

- Valóban. De emlékeztetnélek rá, hogy ő még mindig a vezetőnk. Mind sokkal tartozunk neki. Azok között van, aki a kezdetektől fogva támogatta a Falka létrejöttét és a későbbi tevékenységünket.

- Jó, mondjuk ez igaz. De ha itt lett volna Nika, akkor jól kiosztotta volna ezt a némbert. – mondja, majd elszomorodik. Hónapok óta nem hallottunk Nika-ról, rajtam és Kate-en kívül senki nem is tudja, hogy miért tűnt el. – Van bármi híred róla? – néz rám reménykedve.

- Sajnos nincs.

- Bárcsak elmondta volna, hogy mi a baj, még mielőtt lelépett volna. Akkor talán tudtunk volna segíteni neki.

- Majd visszajön, ha készen áll rá.

- Te tudod mi lett vele, igaz? – kérdezi kicsit félve.

- Tudom, hogy miért ment el. És ezen senki nem segíthetett. Azt, hogy most hol van nem tudom. Csak reménykedhetek, hogy nem csinált semmi hülyeséget.

- Azt hiszem ennél többet akkor egyikünk sem tehet. – sóhajtja lemondóan. – Szóval visszaérünk és te ismét beleveted magad a papír rengetege. – közli alig leplezett mosollyal.

- Muszáj? – kérdezem reménykedve.

- Oh, igen. Muszáj. – kacag fel.

¤¤¤

Négy órányi papírmunkával később elégedetten nyújtózkodom a székemben. Végre mindent aláírtam. Igaz, hogy úgy érzem lezsibbadt az agyam ennyi olvasmánytól és lerohadt a karom ennyi írástól, de legalább kész vagyok. Lustán hatra dőlök a székben és lehunyom a szemem. Ezt a pillanatot választja Anna, hogy bedugja a fejét.

- Csak nem lustálkodsz munka közben? – kérdezi rosszallást színlelve.

- Nem, az az igazság, hogy végeztem.

- Mi az, hogy végeztél? – kérdezi értetlenkedve.

- Kész van minden, aláírtam és átnéztem minden egyes papírfecnit. – mondom elégedetten.

- Azok is, amik Pete asztalán voltak?

- Igen.

- És azokkal is, amik…

- Anna, mindennel kész vagyok.

- Oh, hát akkor tényleg végeztél. Még csak hétfő van, de te már megírtál mindent. Nagyon ügyes vagy. Mi a további terv?

- Hát – gyorsan a telefonom kijelzőjére pillantok 15:30 írja a ketyere. – Van egy kis dolgom aztán elmegyek haza.

- Jól van Főni, tedd azt. – mosolyog rám, majd kimegy és becsukja az ajtót.

A kapitányságon nagy a felfordulás. Megbilincselt embereket visznek egyik helyről a másikra. Egy nő hangosan üvölti, hogy őt nem tartóztathatják le, mert ő ártatlan. A velem szembe jövő rendőrök nem is vesznek rólam tudomást. Látom Kate-et az asztalánál, éppen egy fiatal lánnyal beszélget és szorgosan jegyzetel. Nem vesz észre, nem is baj. Egyenesen Moor rendőrfőnök irodája felé indulok. Az ajtaja csukva, de érzékelem bent a jelenlétét, így kopogok az ajtaján.

- Ki az? – hallom morcos hangját.

- Roze, Wolves. – felelem.

- Ki? – értetlenkedik.

- A farkaslány. – felelem és közben lenyomom a kilincset és bemegyek az irodába. Moore irodája tágas, ám annyira tele van zsúfolva, hogy így is kicsinek tűnik. A falak mentén szekrények sorakoznak. középen egy nagy fehér asztal található, előtte, mögötte egy-egy szék. A fal felöli székben Alexandra Moor ül, előtte az asztalon megannyi akta és egyéb holmi. Mögötte a falon az éppen futó nyomozások vázlata látható.

- Áh, hogy maga. Ez a Wolves csak egy felvett név, nem igaz?

- Tán nem tetszik? – mosolygok rá és elhelyezkedem az asztal másik oldalán lévő székben.

- De, nagyon ötletes. Nos, miben lehetek a segítségére?

- Azt hittem én segítek Önnek. Vagy már nincs is szükség a segítségemre?

- De nagyon is Szóval elvállalja a munkát? – kérdezi reménykedve.

- El bizony. De csak egy feltétellel. – mondom ellentmondást nem tűrő hangon.

- És mi lenne az?

- Kate is velem dolgozik rajta. – válaszolom mosolyogva.

- Rendben. Jöjjön velem. – mondja és válaszra sem várva feláll és elindul az ajtó felé. Én, mint egy jól nevel kutya követem. A lépcső fele halad, de meglepetésemre nem felfelé, hanem lefele indul el. Egy lépcsőforduló után egy zárt ajtó fogad minket. Az tömör vasajtón sehol egy zár és sehol egy kilincs. Viszont a falon vagy egy konzol. Alexandra a konzolra rakja a kezét, az sípol egyet, majd magától kinyílik az ajtó.

- Ügyes trükk. – jegyzem meg.

- Valóban az, hamarosan az Ön tenyérlenyomatát is levesszük és bekerül azon kevés emberek közé, akik le tudnak jutni az alaksorba. Jöjjön, menjünk beljebb.

Bent a neonfények egyenletesen világítják meg a teret. Középen egy nagy terem látható, középen egy hatalmas asztal, rajta számtalan dokumentummal. Oldalt számtalan tologatható tábla telefirkálva. hátrébb redőnyös ablakokkal felszerelt kicsi irodák, mosdó és egy kicsi konyha látható. A fal mellett kis íróasztalok, valamint szekrények. Az íróasztalokon egy-egy laptop, vagy számítógép kapott helyet. Elég modernnek tűnik, mégis mintha kicsit poros lenne itt minden.

- Mi ez a hely? – kérdezem miután alaposan körülnéztem.

- Ezt a helyet a volt rendőrfőnök csináltatta. Itt folytak a titkos nyomozásai a szörnyek ellen. Mostanra senki nem maradt az osztagomban, aki az ő morbid és embertelen elképzeléseit követte volna. Az a tervem, hogy létrehozok egy különleges alakulatot itt, annak érdekében, hogy megvédjem a város minden lakóját. Beleértve az embereket és a farkasokat. Ennek a különleges alakulatnak az lesz a célja, hogy lenyomozza azokat a bestiákat, akik ártalmasak a közösségünkre nézve és valamilyen módon ártalmatlanná tegye őket.

- Tehát végezzen velük?

- Nem feltétlenül. Tudtommal Ön is szokott nyomozni az elfajzott szörnyetegek után. Arra kérem, hogy ezt tegye hivatalos módon. A város vezetése szabad kezet adott nekünk, tehát mi dönthetjük el kivel és mit teszünk. Önnek nagy tapasztalata van a lényekkel szemben. Itt nem feltétlenül csak a megveszett lényeket kapjuk el, hanem azokat is, akik kihasználva adottságaikat, semmibe veszik az emberi életeket és megölik a vetélytársaikat, vagy bárkit, aki éppen az útjukban van.

- Szóval ez egy szörnyekre specializálódott osztag?

- Részben, viszont szeretném, ha közben azt nyomon tudnánk követni, hogy kik, vagy milyen szervezetek bántják az ártatlan alakváltókat. Még mindig túl sok halál esett következik be a farkasokra vadászó emberek által.

- Rendben, mikor kezdünk? – kérdezem. Végre egy hivatalos rendőrségi szerv, ami védi és vizsgálja a bestiákat.

- A héten szeretném, ha elindulna. Már szereztem egy bestia vadászt, egy bestia specialistát – itt rám kacsint – és két nyomozót. Azt egyik közülük természetesen Kate. Még szükségem van egy IT-sra. Nem tud ebben véletlenül segíteni?

- Sajnos elvesztettem az IT-semet. De majd, ha visszatér a városba szólok.

- Nos addig nem várhatunk. Még körülnézek, hátha találok valakit, de ha esetleg eszébe jut valaki kérem szóljon. Legkésőbb pénteken szeretném, ha már mindenki meglenne és elindítanánk a projectet.

- Szóval péntekig szerezzek egy IT-st?

- Nos igen, az sem baj, ha csak péntek reggelre lesz meg. De bárhogy is lesz, péntek reggel nyolc órakor itt találkozunk. És ha lehet, ezt tartsd titokban.